• Nagy Zsuka

halhatatlanság

apa egy csigaház,
anya bolyhos szívgyökér,
ha jön az eső, együtt ázunk,
ha süt a nap, együtt vagyunk
a fényben,

néha elásom őket az erdőben,
hogy ne érje őket semmi baj,
szólok nekik, fogják meg egymás kezét
és suttogjanak egymás fülébe,

apa és anya suttognak,
védi őket a föld,
gyakoroljuk a feltámadást,

aztán kijönnek a földből,
megmossák a testüket,
felöltöznek és dolgozni mennek,

telefonon hívnak vasárnap,
hogy kész az ebéd, szerdán
megkérdezik, van-e mit ennem,

aztán újra elhívom őket,
azt mondják, kellemetlen ez nekik,
de értem megteszik, ha én ezt akarom.

halszív

itt hagytál mint kőolajfinomítót a mágnások,
nem ástad be a munkaterületet,
nem ültetél belém fákat,
nem csináltad vissza az életet,
markolók állnak ki belőlem,
gödrök, vájatok vannak a testemen,

bűzlik minden, tátott szájú halszív hörög kint és
bent, megnyílt a tüdő és a pitvarok, halszememben
zöld hályog a nap, a kráterekben semmi nem
terem, csernobilom, fukusimám vagy.

kaparás

ejtettük egymással szemben a vádakat,
egymás leszerelését indítványoztuk,
először jött a méh, aztán a szemeinket kapartuk,
később az ágyék terén fogytunk el, aztán jött az aorta,
kapargatjuk egymást le, mint a sörösüvegekről a címkéket,
mindig ott marad egy kicsi, de azt már úgy hagyjuk örökre.

• Heszky András

Heroes 1

Tegnapot mutat minden óra -
hány óra van még ebben az országban?
Egy félidő kellene megtudnom.

Hősök is lehettünk akár?
Észbe kaptunk, hogy telt egy bevetés,
vagy kikészítettek a matracok?

Összenézünk a félidőben:
szünet-romantika, két tekintet lassú műfaja,
ahogy a hőstettet szétmesélem.

Így szednek ízekre a popslágerek:
már csak milliók néznek. Haptákban áll minden:
élet-mínusz-mozgás-alapon.

Move out: jelszót jelszóra tudtunk csak cserélni.
Heroes - ki duruzsol, miközben megénekelnek?
A kórusnak csak a hátát látom.

„Tengeren túl zajlott minden,
de nem itt. Szalutálni a tegnapnak,
mint mikor két refrén között minden kihagy:

az emlékek (főleg azok) is.″

Párna-nem-alapon, tetőről

Amit mondunk: túlzás mínusz egy.

Felmászunk a tetőre, beszélgetünk, a kilátásban
lenyűgöz a szög.
Elgondolkozunk a tájon, szóba kerül a valóság.
Össze-vissza túlzunk, de azért néha megállunk eggyel előtte,
mert az utolsó létrafok korhad és bizonytalan.

Kacagtatsz a depresszív hülyeségeiddel.
A boldogság teltházas, a boldogság várólistás,
a boldogság ilyen meg olyan.

Feljön a nap, a város:
fölösleges részletezni, hogyan.
Több csapot nyitnak ki, és
kevesebb dolog van útban, mint később.

Még napra virradtak az emberek, de
lassan már valóság a bizonytalanodás.

A mosoly rajta maradt az arcomon.
hogy talán ott boldogok voltunk egy reggelen,
ezzel még te is egyetértesz. De párna-nem-alapon
kezd működni minden.

Hossz

Rég nem beszorultunk.

Nincs olyan hely, ahol bármi keresztbe állna:
ha közeledünk, tolódik a látóhatár,
van tér. Ha mozgunk, van hova: földrengés,
pont körül szétszórt távolság.

Már rég nem véges semmi:
ha van hozzá eszköz, készülhet az ajtón-túl:
laborban toldalékszerek,
szétpamacsolt jelen-kiterjedés:
ahogy megjelennek a hírek.

*

Hosszában nem fér ki semmi az ajtón.
Mintha csak nem lenne elég hely kint -
vagy elfogyna közben az idő.

Tolmács

Ez egy huszonegyedik század,
ez egy régió. Hol kezdődik,
meddig tart? Lehet, áttérnék.

Nem spórolok a kapaszkodókkal:
“A tükörben távolabbnak látszik…”
“Minden vízbe mártott test…”

Ne rántsa el a kormányt, kanyart
nem szeretnék venni, csak egyenesen,
Két-pont-között-legrövidebb-út haladni,
amíg végre leesünk a Föld széléről.

• Szőke Olivér

végetnemérzet

Farkast kiáltok,
hogy rémületet ne kelljen.
Hallgatsz. Hiányok
szédülnek mellettem;

hogy takaróérzet,
genesis az öledben.
Én megadón nézlek.
Demencia. Követtem

az elmosódott alakot
a Kálvin-sínek mentén.
A lent toporgó hallgatott
a pázsit-szinten. Ferdén

villamosok száguldanak,
hol révedt kocsik színe
villan, s kopog, ájul szavam
egy képzelt kocsiszínbe,

hová békében érkezni kell,
nem pedig beesni.
A rák végtére élelmiszer?
Az élet elírt fecni,

hogy: fejvesztett hitem
egy véletlen képzet,
egy elveszett szívben
a végetnemérzet.

vakfolt

ez több lesz mint egy féregnyúlvány
az utca lépcsős végén
nem lesz több szent éter-hullám
s a furcsa légcső-kémény
csak a sztondulásig tartósított
hajszolt szeretlekek
a fordulásig narkó-irtott
szerelmeket lehelgetek
hol nem hittem a valóságban
és sosem hittek bennem
ott rendít el a csalódás-tan
port vegyít egy szervben

miért van ilyen sötét anya?

• Bíró József

HA

( 8 )

dolgozni szándékában áll szokott értelmezése ép amúgy
melyet mozgásba hoz tapasztalata rendszerint megfelel
kis mentességek mindig voltak szerepeiben
mindazonáltal fátylak hiányában kitűnik
áldva tökéletes formákkal
mégis felettébb
ha

( 10 )

kijelöl célul éjt akkor bizony igaz is
mellé sorsa nehéz dőrén amit szór
ésszel kell tényleg máskor így
parancsszóval ahhoz sincs mód
talán figyelemébe kerül
ezért belülről
ha

( 12 )

nem olyan régen tény amikor még mindenről
valójában naponta jut attól különböző jelenlét
alkalmi túl gazdagon kóros ármány
ellentétére végül távlatosan rátalál
vagyis erőteljes mód
csupán ennyi
ha