Levélhullás

A lomha lombokat lengeti már az ősz,

Az egér a kéve alá bújt, kedves;
Berkenye anyó felettünk sárga-ősz,
A szamócalevél is sárga, nedves.

Fakuló szerelem perce kerülget,
Elgyötört, bús lelkünk túl van a harcon;
Váljunk el, emléked ködbe merülhet,
A csók után könnycsepp fut át az arcon.

Ne add soha szíved egészen oda

Ne add soha szíved egészen oda,
Szerelmed így nem a várva várt csoda
Emészti bár a csók, a csók után,
A csalfa nő nem is gondol erre tán,
A biztos a kacérnak mit sem ér;
Ami szép, örök ragyogást remél,
De megfakul éke hamar, tehát
Ne add a szívet, ó teljesen át!
A szende hölgy, ki szerelmet színlel,
Játssza csak, nem is törődve a szívvel.
De hogy lehetne igazibb a játszma,
Mint szerelemtől süket, vakon játszva?
Ki így is tett, az tudja jól az árát,
Egész szívét adta, s ő látta kárát.

M. Pálfy Erika fordítása