Utaz

I.
Pár összehúzott
bőröndpillanat
a kanapé előtt,
egy kávé
enyhén feszült
elkortyolása.
Egymás
halk remegésének
látványa
a ruhán át,
mint az
áramtalanítás.
Kinézet megjegyzése
minden ablakból.
A kutya
megsétáltatása,
vad csóválás
ellenére
rövid búcsú,
és a nyugtató
tagmondat:
mert nem
örökre
lesz.

II.
Felvenni
az utazás
ritmusát,
mint tengerhangra
bágyadni.
Megy velünk
az autó,
hogy vagytok,
jól vagyunk,
szeretjük az esküvőket,
nem bírjuk az esküvőket,
szeretünk enni, táncolni,
százhatvan fős lagzi,
a fotós hoz vissza
hajnalban,
addig enni, inni, táncolni
megadott ritmusra
menni fog.
A fotósnak mindent
meg kell örökíteni,
mi is kattintunk kettőt,
ti is hoztatok gépet,
egy kompakt Fujit,
illik a kézbe,
klassz.
Bírjuk a lagzikat,
szeretünk enni, inni,
táncolni nem,
de mindig sikerül
a tánc, ha jót iszunk.
Mi táncolni is szeretünk.
Hajnalban a fotós
minden pillanatot
elkap,
és csak utána
indul vissza
velünk Pestre.
Megy a repülő,
utazunk.
Klassz lesz.
De addig még
étel és ital fogad,
puszi és mutatkozás.
Felvenni az esküvő
ritmusát.
Esni kezd,
zuhog,
felvenni a pulóvert,
Spanyolba
indulunk, nincs semmi
meleg cucc, csak ezt
a pulóvert
hoztuk el
az útra.
Fázósan felvenni
az ital ízét.
Felmenni az emeletre,
és lőni egy képet
a csokordobásról.
A menyasszony feleségesen
mosolyog.
Csókok a viharban.
Minden cseppen megcsillanunk.
Lejönni az esőről.
A fotós minden
pillanatot, ahogy
kell.
Fél egy körül indulunk.
Felvesszük
az utazás
dallamát.

III.
Két görnyedt
alvásóra
a fotós kocsijában.
Indulunk a reptérre,
a lagzi ott marad,
a pálinka, a tánc,
mint két íz,
a szánkban és a lábunkban.
Felvonni
Az éjszaka ráncait,
éberen aludni,
elhallani szavakat
a fotós hangjából,
eldőlni és kiegyenesedni
a hátsó sorban,
ülni és ülve maradni.
Két hajlott hát
a fénykép-éjszakában,
két és fél óra
szakadás
a világ felületén.
A reptérre
hajtott
kocsiból a kiegyenesedés,
aminek kicsit
tengerhangja van,
kicsit sós és édes,
fekete, és sárga és sötétkék.
Ébredés a hajnali reptéren,
mintha még autóznánk:
görnyedt és merev.
Az éjjeli táncból
csak a pálinkát
combokba préselő mozgás
marad, és egy elkapott
pillanat a zuhogó esőbe
dobott csokorról.
Vetődés, elkapott virág,
kinyíló reptérkapu.
Felvenni a gépszárny
haránt ritmusát,
felnézni az utazásból,
és a szemeidbe látni:
hajnali kék.

IV.
Felvenni
a repülés
légi ritmusát,
és belehúzódni
az égbe
csukott szemmel.
Az álmosság nyugtat,
minden rendben
az éggel és velünk.
A tenger felé
félúton rám nézel:
szemdbe vízég kerül,
szorítkozok ebbe
a kékbe
féleszméletlenül.

V.
Az érkezésnek
nincs határozott
ritmusa,
az egyszerűen
szép.
Két ember
bizonytalan
mosolya
a tengerszagú
napsütésben,
ráébredő
pillanatok
egy megkomponált
térben,
egy összehúzott
ölelés.
Az érkezésnek
a lélegzésed,
és a hunyorgásom
adnak
finoman
szaggatott ütemet.