Freedom

Idén farmernadrágot kapott, kettőt is. Az egyik világoskék anyagból volt, mint George Michaelé a Freedom című klipben. Küldtek neki estélyi ruhát is, nem gyereknek való, az igaz, de majd belenő. Nagyon szép anyagból van, szatén, és változtatja a színét, attól függ az árnyalata, hogy milyen irányból esik rá a fény. A kupacban voltak még mintás pólók, egy hologramos karkötő és egy fekete szemceruza is. Kint állítólag megengedik a sminkelést. Éva néni rosszul lenne, ha holnap macskaszemet rajzolnánk magunknak. Egy képeslap is volt a holmi között, hófehér kartonból, kinyitható. A betűk is mások voltak, szebbek, puhábbak, mintha angyalkézzel írták volna. Olyan, mint amit én is gyűjtök a piros fémdobozban. Mesélte azt is, hogy év végén majd ki is mehet hozzájuk, fizetik az útiköltséget. Nekem miért mindig csak a maradék jut? Én miért nem kapok soha névre szóló holmit? A csomagon volt egy kék matrica is, rajta, hogy airmail, leadták a vancouveri postán, és megjött. A csomag eljut oda, ahová mi sose. Elmondtam neki, hogy a tata is ötvenhatban disszidált Torontóba, és lett egy sapkagyára. Ő találta fel a baseballsapkát, küldött is egyet, szárnyak vannak az elején és egy felirat, hogy Toronto Red Wings. Érdekes, leginkább a libák hiányoztak neki, a szárnyasok a kis gombszemükkel. Kint nem voltak libái, eleinte nehéz volt az élete. Kis helyen éltek összezárva hónapokig, néha már azt hitte, hogy az örökkévalóságig ott kell maradniuk. Az ételeknek más volt az íze, a szaga, és egy szót sem értett. A táskája egy krumpliszsák volt, a menekülttáborban fintorogva adták vissza. Néha már arra gondolt, hogy kár volt eljönni. Írni kellene neki. Nem tudod a címét?

Zsófi anyja megrázta a fejét. A panellakás konyháját benőtte a meleg pára. Palacsintát sütött, nem olyan papírvékonyat, amilyet a Balaton-parti bódék árusai, akik képesek húsz forintot is elkérni érte, hanem reszelt almával megbolondított, vastag tésztájút.

Kanadában kis, korong alakú palacsintát esznek, és juharszirupot tesznek rá. Állítólag húsz évvel le vagyunk maradva tőlük. Vancouverben felhőkarcolók vannak és egy nagy park, a csipszet szószba mártogatják, és Porschéval járnak. Kár, hogy nem tudod, merre laknak. A nyugdíjasok az óceán partján kocognak, nem agyonszakadt cuccokban járnak, mint nálunk a megsanyargatott szerencsétlenek. Te is ilyen rongyos leszel, ha itthon maradunk.

Zsófi anyja megállt a konyhában és megremegett az idegességtől. Szeretett volna válaszolni valamit, de képtelen volt megszólalni. Fogalmazta magában a mondatokat, próbálta sorrendbe tenni a szavakat, de nem tudta lefordítani egy tizenkét éves gyerek nyelvére azt, amit a tata velük művelt, mielőtt elhagyta az országot. Csak a fejében maradt meg a némafilm. A nedves fűre fektették, fájt a mellkasa, betakarták egy kabáttal. Akkor sem tudott megszólalni, mintha elszakadtak volna a hangszalagjai. Jött egy mentő, felemelték a hugyos földről, hordágyra fektették. A kórházban felvették az adatait, jegyzőkönyvet írtak.

Nem mondott semmit. Kinyitotta a kredencajtót, és kivett belőle pár dolgot. Ő hintette a fahéjat és a porcukrot, Zsófi feltekerte a palacsintákat. Aztán előcsalogatták a kutyát az asztal alól, mindig elmenekült, ha sercegett valami a tűzhelyen. Megnézte az órát. Még csak fél tizenkettő volt. Kimentek az erkélyre, megöntözték a muskátlit, és vigyáztak rá, hogy a víz nehogy lecsöpögjön az alsó szomszéd frissen teregetett ruháira, a világos színű farmerre. A fejük felett elzúgott egy repülőgép.

A fajok eredete

A hím párosodni akar. Sietnie kell, mert ebben az évben csak egyszer van rá lehetősége. A nőstény közömbös. Az is lehet, hogy nem nyerte el tetszését a hím, vagy már egy másikkal közösült. A gyűrűsfarkú makik mind jól tápláltak és csúcsformában vannak, de ez az egy, úgy látszik, életképtelen.

Felesége szakvéleménye szerint, aki kompetens, már elkezdték rágcsálni a kukacok, sőt a hangyák és a szkarabeuszok is beszálltak a játékba. Szépen ritkítják a haját, már majdnem kopasz, széthordják a ráncokat a homlokán. Csak egy egészséges főnixmadár támad fel poraiból, a halott madár csak mese. Az autó lefékez a piros lámpánál, a sofőr leállítja a taxiórát. A kocsiban meleg van, az Andrássy út esküvői tortához hasonlít, egy kis cukormáz van a tetején jéggé olvadt hóból, és egy pár karonfogva, elegáns, hosszú fekete kabát a férfin és hermelin a nőn, a fákat arany karácsonyi izzósor díszíti. Az autó fehér keréknyomot hagy maga után, fúj a szél. Egy fejkendős nénike jelenik meg, kijön a kapun, lesöpri és sóval felszórja a járdát. A férfi az órájára néz, hét óra nulla perc. Most még kihúzza magát, tíz perc múlva herélt kandúr. A kettő között beleéli magát, hogy az egyetemen tanít, ceruzával kopog az asztalon, és kegyelemkettest ad egy esedező barnának. A sós latyak átáztatja a cipőjét. Kitörőben van egy megfázás, de olcsó, gumi lábbeliben és frottírzokniban mégsem jöhetett el. Meglátja a lányt, akinek eddig csak a hangját ismerte. Amikor randevút kért, még nem gondolta, hogy egy búgó hangú telemarketinges ilyen előkelő helyen is lakhat. Nem egy krajcáros kurva. Fekete bokacsizmát és vékony, steppelt dzsekit visel, mandulaszínű haja a gallérjáig ér, szemérmesen néz. Csúf bujaságot akart, nem tisztaságot. Egy szexállatot. A lány odaér, és csókolomot köszön. A képzelet-professzor hátat fordít, és sietve elindul a Hősök tere irányába. Menet közben gödörbe lép, megcsúszik, és seggre esik.

A vázapapagáj egészen különleges módszert alkalmaz élelemszerzésre. Nem a hűség mintaképe, a fészkében lévő fiókák lehet, hogy több apától származnak. Felrepül egy kiálló fa ágára, és énekelni kezd. Ekkor az összes apa, aki magáénak vallja a fiókákat, meghallja a dalt, és élelmet hoz.

A költési időszak kissé elhúzódott nála, nem volt rá elég a kutatói ösztöndíj. Legszívesebben megpofozta volna az újabb és újabb papírszatyrok láttán, de felesége tekintete ilyenkor megtört lett, mint egy kis haldokló madáré. Kompenzál, mondta, kárpótolja magát a kiesett órákért, amit férje a madagaszkári állatfajok tanulmányozásával tölt. A drámaszínház hetente legalább háromszor megismétlődött. Felesége annyira beleélte magát a szerepébe, hogy a végén már el is hitte, hogy levetné magát a harmadikról, vagy felvágná az ereit az új göncök nélkül. Az előadás egy darabig hatásos volt, majd nejének emelnie kellett a tétet, hogy hiteles maradhasson. Amikor a szomszédok egy éjszaka kihívták a rendőrséget, a férfi elköltözött. Jobb híján az egyetemi kollégiumot választotta, és bízott abban, hogy a megoldás csak átmeneti lesz.

Ez a második szenteste, hogy itt ül és vár. Délután öt órát beszéltek meg a nagyfiával, aki szégyelli, hogy az apja ugyanott lakik, ahol az ő kevésbé tehetős évfolyamtársai. A fát feldíszítette, alatta az ajándékok, egy kivétellel teljesítette őket, pedig a vázapapagáj listája végtelennek tűnt, mintha fia egy évre előre megvetette volna egyetemi jegyzeteit és teljes ruhatárát. Iszonyú csend van, ez zavarja őt a leginkább. Felszeleteli a mákos bejglit, leül az ágy szélére, ölébe vesz egy papírtányért, és elkezdi majszolni a sütemény töltetlen, égett végét. Merengve elszív egy cigarettát, és a csikket elnyomja a tányéron. Hétkor elcsigázottan feláll, muszáj lesz telefonálni. Hívja a vezetékes számot, de nem veszik fel. Belekóstol a borba, csak úgy, üvegből, nem kell azt túllihegni. Az alkohol marja a gyomrát, de most már nincs kedve enni. Kilenckor lekapcsolja a villanyt. Félórával később kopognak, hahó, kiált be fia az ajtón keresztül. Kibotorkál, elfordítja a kulcsot a zárban, a folyosói világítás sárga lángfényében állnak ketten, a lány a háttérbe húzódva, kissé szégyenlősen. Gyertek be, mondja, elveszi a fia nehéz, fekete bőrkabátját és felakasztja a fogasra. Ezután következik egy barna, steppelt dzseki és egy hozzá tartozó, parfümillatú sál. A lány csókolomot köszön, mandulaszínű haja a válláig ér. A férfi elsápad, hirtelen elgyengül a lába, végül erőt vesz magán és bevezeti őket a szobába. Míg a lány kimegy a mosdóba, fia, mintha valami nagy titkot akarna megosztani vele, odahajol hozzá. A csajom egy szexállat, súgja, majd elveszi a sütemény másik, töltetlen végét, és kaján vigyorral a szájába tömi.