A kóstolóember

(Z. emlékére)

Állítólag van valahol … egy sír,
melyet nem ékesít pompás emlékmű
vagy mélabús környezet,
csupán egy kis felirat
„a legszerencsétlenebb”.
(S.KIERKEGAARD)

Pedig milyen remekül indult a nap. A hajléktalanszállón se késelés, se rablás éjjel. Belepillantott a saját maga fabrikálta kóstoló-naptárba, nem akart hinni a szemének. Csak aznap, pénteken, csak ebben a városban, négy szupermarketben kellett megjelennie! Elegáncsosan, puccparádéban, ahogyan szokta mondani. Részletes útitervet készített minden áldott nap. Temérdek munka ez egy megrögzött munkanélkülinek.
Közel húsz éve kóstolt bele a kóstolás izgalmas világába. Úgy is mondhatnám, ez volt a hivatása. Mostanában azonban egyre többet panaszkodott: Ez, kiskezitcsókolombasszameg kéremalássan, úri szakma volt még néhány éve! Aztán fölhígultunk mi is, mint a kannás borok!
Órára pontosan meg tudta mondani: mikor, mit, hol? Az akciós és kuponos napok különösebben nem érdekelték, hiszen már régóta egyetlen vasa sem volt.
Nem túlzás, a Kóstolóembert minden harmadik ember ismerte a vidéki városban, ha másról nem, különc viselkedéséről, feltűnő ruházatáról. Akármerre járt, ujjal mutogattak rá. A temetésén mégis meg tudtam volna számolni, hányan őgyelegtek a ravatalozó ronda, sötét-nagy szája előtt. Hivatalból ugye, Sárossfalvy úr a helyi hajléktalanszálló ügyvezető igazgatója, Neuzwack Béla a hajdani legendás lengyelpiac gründolója és cápája, természetesen plátói szerelme a bögyös Eszmeralda, minden plázák cicája és mindenre kapható kínálóleánya, a hostessek gyöngye. Persze ott voltak a haverok, akiknek alkalomadtán csurrant is, cseppent is halott jóemberünk jóvoltából, ez meg az. A szerény gyászkoszorúban feltűnt még néhány MILF, akiket elhalmozott olykor a legfinomabb belga pralinékkal, félig kipumpált francia párfőmös üvegecskékkel, fanszőrzet-fabrikátorral, szemránckrém-teszterekkel és forhant szempilla spirálokkal.
Az urna mellett fölsorakozott az énekkar, akiket a helybéliek csak Jézus Szíve Sakál-vokálnak csúfoltak, s akik bizonyára valami végzetes félreértés okán A Keresztapa című film híres betétdalával birkóztak, esélytelenül. Szöveges halottbúcsúztató nuku, az már nem fért bele a szociális büdzsébe. Pedig megérdemelte volna, mert sokak szerint egy rendszert temettek vele együtt.

Azt mondják, ugyanabban a feltűnően elegáns, mégis ultravágáns öltözetében hamvasztották el, amiben évek óta rótta kóstoló-körútjait szerte a városban, keresztül-kasul az országban. Kopott sarkú, ám mindig pedánsan tiszta, fényes, világosbarna Salamander cipő, palackzöld színű gyapjú pantalló hózentrágerrel, kínosan élre vasalva, olykor kettőre, háromra is. Két számmal nagyobb rozsdabarnás, elnyűhetetlen, ősrégi tweedzakó. Búzavirágkék, mandzsettás Marco Renzo ing, mélybordó csokornyakkendő és pepita Valentini sapka. Így járt-kelt, ha esett, ha fújt, ha hétágra sütött.
Sétálópálcájára volt a talán a legbüszkébb. Turulmadárfejes, ezüstözött ébenfa sétapálca, vadászjelenetekkel. Finom, fájintos darab, Nagyméltóságú Vitéz Nagybányai Horthy Miklós László János Benedek ellentengernagy és kormányzó úré volt asszem, szokott büszkélkedni a taxisoknak. Mindenüvé taxival járt. Előfordult, hogy a taxissal hívatott taxit, a taxiból.
Szebb napokon szedte össze ruhatárát, azokban az időkben, amikor virágba borultak kies hazánkban a turkáló boltok, dübörgött a lengyelpiac, az Ecseri, amikor még kaszinózásra is futotta neki. Ha sokat kaszált, kiállt a közkedvelt szórakozóhely doberdójára, mélyen meghajolt, úgy invitálta a közönségét: Szarrá nyertem magam, ma mindenki az én vendégem! Évekkel később viszont folyton azzal büszkélkedett, ha fölöntött a garatra, márpedig ez sűrűn előfordult napnyugtára, hogy ingyenbe utazom kérlekalássan, gumírozott keréken, sínen, szamárháton is, nem úgy, mint ti, pomogácsok!
Elmúlt már hatvanöt, mégsem a kaszástól félt, hanem attól gyötörték rémálmok, hogy előbb-utóbb elveszik élete értelmét, az ingyenes utazás lehetőségét, ezek a parlamentáris ökrök! Akkor pedig lőttek a kóstoló-körutaknak, a csencselésnek. Az érszűkületes, fájós lába hogyan viszi el a plázák birodalmába?

Hanem az a nap igazi kihívás volt még neki is. Csupa földi hívság! Maga a mennyei paradicsom! Tizennégy étel- és italbemutató, ebből kilenc kóstolóval egybekötve. Na, nézzük csak! Csokoládés müzli, kakaós márványkalács, Milfina kefir, passz. Ó, a kékpenészes francia sajtok gyémántja, Bleu d’ Auvergne, hát ez nem hangzik rosszul! Roquefort, a kéksajtok királynője, hoppá! Pipi ropogós, brrrr! Aszalt szilvás unicum jöszte, lazac-egyveleg kakukkfű és rozmaring-ágyon, hm…

A kora tavaszi kánikula miatt már reggel fél nyolckor elindult a csak „MARXKARCSI”-nak csúfolt műintézményből.
Mindenekelőtt a higiénia!, nem győzte hangoztatni, s így általában valamelyik drogériában kezdte napi körútját. Ahogyan azt aznapi ízlése diktálta.
A Rossmannban legfeljebb a borotvahabokat próbálta. A hétköznapibb Niveát szerette. A tusfürdők közül csak a pH-semlegeseket komálta, amelyek úgy tisztítanak, hogy nem veszik igénybe túlzottan a már szottyadó bőrét.
Az elzombisodott plázanépségnek föl sem tűnt soha, amikor borotvahabos arccal vonult végig közöttük és eltűnt a toalett irányába, hiszen itt naponta hakniznak mindenféle rendű, rangú bohócok, celebek, fura figurák.
Kaparós borotváját szattyánbőrből készült övtáskájában hordta. Miután a toalett mosdójában lekaparta egynapos borostáját, visszasétált, de most már nem a Rossmannba, hanem az Estée Lauderbe, ahol általában adstringens, összehúzó hatású after shawe-et választott magának a teszteres polcról.

A neheze azonban mindig ilyenkor kezdődött. El kellett döntenie, hogy aznap milyenre vegye a párfőmös fazont.
Legyek sportos vagy szenvedélyes? Provokatív vagy sármos? Ahh, stílusos leszek! Olyan, aki lépést tart az idővel. Hát akkor irány a Calvin Klein. Ott van az az új Encounter, a pacsuli – a múlt héten érkezett – amelyik leginkább a konyak, a cédrusfa és a pézsma illatával szítja a tüzet.
Mégsem leszek stílusos! Inkább provokatív. Egyébként is, közelebb van a Müller. Ha minden igaz, mára meg kellett érkeznie a legújabb Jean Paul Gaultier Kokoriko kreációnak. Még hogy afrodiziákumként hat, röhej! Ugyan, kérem! Kinek állna föl a farka a kakaóbab, a fügelevél és egyéb nemes fák fanyar aromájától? A múltkor még a sliccembe is fújtam belőle, aztán mi történt? Nem hogy fölállt volna, összement, ha lehet még jobban összemennie neki! Nem, hogy nekem estek volna a nők a Tesco-buszon, inkább elhúzódtak tőlem.

Ezt az ingyenes autóbuszt egyébiránt ki nem állhatta. A pomogácsok előtt nemes egyszerűséggel csak moslékgyári-járatnak titulálta. Fiatal korától folyton-folyvást attól rettegett, egyszer majd ő is kopaszodni fog, mint a fatter. Plusz pocakosodni. A hexensussza miatt előbb-utóbb kampósbottal kell járnia. Az istenáldotta nők pedig messze elkerülik. Lám. Mégis áldja a Teremtőt! Esti imájából sohasem hagyja ki a hálát, hogy ilyen szép kort megérhetett. Egészen elérzékenyült olykor az élet szépségétől, s ha volt benne rendesen, ha jó volt a maligán-arány: sűrűn sóhajtozott, szipogott és krúdyádákat nyögdécselt, csak úgy, maga elé.

Amikor végzett higiéniás teendőivel, elindult a szemközti Spar áruházba. Babonás lévén, igencsak megrettent, mert egy borzolt szőrű, Behemót méretű fekete macska futott át előtte az úton. Olyannyira babonás volt, hogy a Chat Noir nevű parfümériáknak még a környékét is kerülte. Most is keresztet vetett, annak rendje módja szerint megköpködte kopott, Simon Carter Bulldog mandzsettagombjait, amiket még első kaszinó nyereményéből vett magának.
Mielőtt belépett volna a hűvös, légkondicionált előtérbe, biztos, ami biztos, átfutotta a kóstoló listáját. Eszerint itt Szamanta hostess őnagysága várja majd, aszalt szilvás unicummal, ő pedig hálából, a mindig kellően fölpolcolt mellei közé dug egy félig leharcolt, bronz árnyalatú Dolce & Gabbana Khol Pencil szemceruzát, ami – tudta – pocsékul fog állni neki a füstös sminkjéhez.

Eddig a pontig minden úgy történt, ahogyan az a Kóstolóember naptárában meg volt írva. A második szilvásunikum benyakalása után azonban Szami egészen közelhajolt hozzá, és a fülébe súgott valamit. Ettől a Kóstolóember, úgy csuklott össze, mint a colstok. Nagy volt a csődület.