Mozaik

Bizonyos következtetések kikerülhetetlenek: ezt megerősíti
bármelyik gentleman, akit pályájáról az utcára tereltek,
és ideiglenesen flaska-létre kényszerítettek,
vagy a tinédzser, aki akarata ellenére újrajátssza Platón metaforáját
az egyik betonpanelban. Bizonyos következtetések
rád erőltetik magukat a másodperc monotóniájában –
mikor a járdán fekete szilánkokat látni, bizonyító
erejüktől megfosztva, vagy mikor estére csak az üresség
marad meg belül a leadózott száz zlotyi fejében,
napra nap, hétre hét.

A taxi félig nyitott ablakán kihallani a rádiósercegést,
a panelek ablakaiban látni, ahogy a derengés megtelepszik a falakon;
a fény-zaj pontokból összegyúrt arcok és hangok nem is különböznek

annyira.

Legfeljebb a témák és díszletek váltakoznak, de már az építő-

munkás körme alatti piszok nélkül. A sorozatnagyi
megértően kikacsint, hogy jelezze, egyáltalán nem is olyan öreg –
közben a kékes derengés kiemeli

a nyugdíjas arcán a ráncokat és unokája pattanásait,
aki még el sem tudja képzelni, miféle következtetésekkel
kell majd farkasszemet néznie.

22

Az a legrosszabb, hogy így nekem jó.

(Filip Kowalczyk)

Minden viszontagság ellenére – április. A hó még nem égett végig, 

elterül a szemfenéken, s nem könnyű észrevenni, milyen környezettel
van dolgunk, így hát vigyázok, nem teszek semmit. Nem kell:
szép, világos, katolikus minden.

A levegő meg hűvös, de lágy is, mint a szürke, félénk
pénztárosnő a lakótelepi boltban. Az életet meg tovább élik, de
ehhez nekem szerencsére nincs közöm. Az ablakon túl hó, a fülek között

fény

soha semmibe se kezdtem, így nem érdekel a vég –

dúdolok hamisan a bajszom alatt, talán útban jó felé.
Igen. Inkább igen. Nem akarom tudni.

Jelentés

A vereség jelen körülmények között csakis akkor nevezhető őrületnek,
ha szemet hunyunk a tábornokok múltja és az összes találka felett,
amiket arcszőrzetükkel együtt kénytelenek a mosdókagylóba fojtani, 
miközben fejük felett fakó tükrök lógnak, rövidebb találkák a frontvonal

mögé hajítva,

mielőtt még bárkinek is szűk körű és rövid szavatosságú örömet

szerezhettek volna. Bár

ez bizonyára csekély vigasz a családoknak, melyek
a sürgöny kézhezvételekor kénytelenek apró üvegszilánkokra hullani.
És bizonyára csekély vigasz a postásoknak is, akiknek puszta kézzel
kell összeszedni őket, és egy panasz kíséretében visszaküldeni

a feladónak,

a halottaknak szánt koszorúk helyett, akik többé nem törődnek

a higiéniával. Én viszont

többet látok a szinapszisok közötti résnél – határozottan ígérhetem,
hogy ez a konfliktus hamarosan kialszik. Egyetlen következménye
egy kevés torkot kaparó füst lesz, ami a levegőben marad egészen addig,
amíg a készlet kitart.

Fehér Renátó fordításai