Nyomtatás

Mutató


Elnézni a világ végére,
kiállni a szélnek
ellenére,
vetni meg bőszen
lábaidat keletnek, nyugatnak,
ahogy a part adja
ívét a karikanapnak.
Kinézni a távolabbi
hullámot, a fodrot
csíknak látod
olyan távból,
fehér és hosszú,
az ég le, a víz felfelé
nyomja.
Ránézni téged
arra a vonalra,
vetíteni a csíkra,
próbállak
elképzelni, hogy a sötétkék
tömeg és világoskék súly
közötti vékony fehér sáv vagy,
én veszni látszó
vitorlaárbóc.

 

Mindezek pedig végül
pont és vonal a világ
mutatóujj-peremén.

 

 

A mágus

 

Elaltatja a nőt,
hallja szuszogását,
szedje lélegzetét,
tegye a kezét
pórusára,
szemére csukja,
ajkára lopja
álmait.

 

Éjjel vonja
el tőle
az igaz
szerelmet.

 

A hajnallal
ébredő
nő omlásnak
indul,

bújásnak nyakba,

kéznek a kézbe.

 

Napi varázslat,
rutin, de egyet
se kihagyni,
különben annyi!