Zsírpapír

(Juhász Ferenc halálhírére)

János nem bírja magát utolérni,
most kering hát maga körül, föld a nap
körül, és elvan, miként a borbély a
szakállas golyóval, közben meg kihull
a haja az emlékezetéből, így
időre van szüksége, hólapátra,
ami elolvad a kezével együtt,
mert máskülönben olyan értelmetlen
volna e föltámadás, felesleges
honfoglalás, újra csak büntetésből,
mint a sors könyvében a lapok közé
elhelyezett, preparált almalevél.

Retró

János a gyerek, ellopta szomszédjuk
karóráját, nem tudott vele boldog
lenni, nem bírta eldönteni, hova
dugja el, a pincébe, a padlásra, 
aztán egy diótörő kalapáccsal
ráütött a karórára, jó mélyen
elföldelte, mint a döglött tyúkokat, 
a szélpuskával lelőtt madarakat, 
melyeknek megjelölte sírját, s hogy ne
legyen feltűnő, a karórának is
keresztet tákolt össze deszkalécből.

Karnevál

Lányomat és családját
látogattam meg,
nemrég költöztek
a régi bérlakásból

három emelettel
lejjebb,
egy tágasabba,
meg a lányom

holnap lesz kerek harminc éves,
elnéztem a képeket
a szekrény tetején,
volt anyósomat és apósomat

a volt feleségem társaságában,
az az érzésem támadt,
feltetováltatnám őket
a hátam közepére,

így ostorozva magamat,
a szüleimét és a
saját fotómat persze
sehol se találva,

akárcsak az előző
egyszobásban,
régi szomszédjuk mégis
kíváncsi volt,

lejött hozzám, míg
nyolcéves unokám
a barátnőjéhez készülődött
a karneválba,

lányom elengedte,
tegnap tiszta egyesre
sikerült a bizonyítványa,
aztán a jelmeze

amúgy is tavalyról
maradt,
nem sikerült
kinőnie