Varázsszem

„Lehel igazán nem panaszkodhatott, haver, mert nem sokaknak adatik meg a tizenhét négyzetméteres saját lakás, a Téren, én frankón megmondom neked. Nem is hallotta senki ugatni. Csendes figura volt, amolyan magának való. Gyakran hívtam, s mondtam neki: »Te ember, gyere csöveljünk egyet valahol, igyunk meg egy energyt, frankó?« De baszott ő rá. Teljesen rákattant az agya a Varázsszemre, nem lehetett levakarni róla. Spanok voltunk évekig, együtt lógtunk be kölykökként a barlangokba. Megvoltak a zűrjeink, neki is, nekem is. Megmondom frankón, sok hibridet szívtam, s rákapattam a gyereket. De abban nincs para, csak lazulunk a kanapén és benyomunk egy pizzát. De ez az új cucc, ez a Varázsszem, ez nagyon betett neki, én mondom.”

„Kovács úr? Igen, valóban itt lakott az emeleten. Jóvágású úriember, emlékeztetett megboldogult második férjemre, Isten nyugosztalja. Fura, valóban, most, hogy kérdi, jövök rá, hogy nem tudok mit mondani. Csendes fiatalember volt, sosem hallgatta hangosan a televíziót. Közköltséggel sem volt elmaradva, tudja, az emeleten nálam kellett fizetnie a lakóknak. Ritkán találkoztam vele, mindig bedobta egy borítékban a havi költséget a postaládába. Egyszer írt is egy levelet, hogy keveset van itthon és általában későn érkezik haza, úgyhogy ilyen úton fog fizetni. Sosem késett, úgyhogy gondoltam, üsse kő.”

„Maga zsaru, vagy mi a fasz van? Komolyan, egy szerencsétlen üzleti elárusítót kérdez? Há’ én mi a francot kéne tudjak? Állok itt, mint egy buzi egész nap, pittyegtetem a szart, s közben elküldök mindenkit a faszba. Jól van! Rakjam belé. Igen, itt szokott vásárolni. Így jó? Kibaszott csodálatos. Ennyit tudok róla, elég? Hogyhogy mit vesz? Há’ mindenfélét. Hozta a kótáját, oszt amennyi volt, azt mindig levásárolta. Ja! Gondoltam is, né má’, a köcsögöt bassza valaki, hogy van három szorzója. Meg a feje se volt leborotválva. Vagy tévés, vagy spicli, vagy hímkurva, tudja a tököm. De nem volt tiszta az ürge.”

„Igen, együtt jártunk majdnem másfél évig. Bajban van? Mit is mondott, kitől van? Áh, értem. Három hónapja már, hogy eltűnt. Magának is ugyanazt tudom mondani, mint a rendőröknek. Szerintem belekeveredett valami drogügyletbe. Mindig is vonzódott a fura dolgokhoz. Volt már néhány ügye fegyverek miatt. Nem, dehogy. Késeket találtak nála, majd házkutatás után egy lándzsát és egy kardot. Tudtam róluk, de fogalmam sincs, honnan szerezte őket. Nem is volt semmi gond, amíg nem… Nem tudom, mikor kezdte el használni a szert, nem laktunk együtt. Hallgatag típus volt, csendes és mosolygós. Talán télen kezdtem el észrevenni rajta a jeleket. A nyugtalanságot, a kialvatlanságot, lefogyott és sokszor zagyvaságokat beszélt arról, hogy a világot… meg kell tisztítsa a rossztól. Ugye, milyen badarság?”

„Kéz kezet mos és már lógok neked jó néhánnyal, de ne csessz ki velem, öreg. Nem ismersz és nem találkoztál velem, bárki kérdezze. Viszonylag új szer, Varázsszem, Harmadik szem, Csipanyitogató, Égbelátó, egyszerűen Szem, rengeteg neve van. Nem tudom, honnan kerül az utcára, senki se csinálja a környéken, nem tudják lemásolni, pedig próbálják, hidd el. Nagyon kemény cucc, s nagyon drága. Úgy emlegetik szakmai körökben, hogy Új Kokó. De, öreg, a koksz egy gyenge szar a Varázsszem mellett. Te nem nyomtál semmit, haver? Akkor mihez hasonlítsam? Figyelj… elpattintasz egy kis cracket, azt hiszed, minden a lábaid előtt hever. Ha nyomsz egy spricc Varázsszemet, akkor a világ valóban a lábaid előtt hever.”

„Kovács? Igen, emlékszem rá. Az a diák volt, akit nem felejt el könnyen az ember. Mintha két ember élt volna abban a gyerekben. Vagy a legelső padban ült, figyelt, jegyzetelt, kérdezett, vagy a hátsó padban bújt el olvasni. Az utóbbi időben egyre többet járt az utolsó sorokba, aztán kimaradozni is elkezdett. Mindennapos történet, nem gondolhattuk, hogy belekeveredett valamibe. Volt, hogy bírálatra átadott néhány munkát. Már nem emlékszem egész pontosan a tematikájukra, de volt ott valami a lovagi kultúrával… nem is, várjon egy cseppet… igen, megvan! Prométheusz! Prométheusz motívumát véltem felfedezni, ezt ki is elemeztem neki. Ez az önjelölt igazságtevő istenség erős jegyként jelent meg. Ugye nem lett belőle iskolai lövöldöző?”

„Tisztelt levélíró!

Csakis bírói végzés felmutatása esetén áll módunkban felhasználóink adatait kiszolgáltatni.

Üdvözlettel,
Az Archívum csapata.”

„Igen, együtt jártunk az egyetemre. De miért van ekkora érdeklődés iránta? Maga már a harmadik figura, aki kérdezősködik. Hát… az első olyan magánnyomozós volt, a másik pedig eléggé alvilági figura… tele tetoválásokkal meg minden. Jóban voltunk, valóban. Azt nem tudtam, hogy szert használ, de észrevettem, hogy elég furán viselkedik. Én ösztöndíjjal a Kontinensen voltam három hónapra, holográfon beszéltünk néhányszor. Nem talált a programunk. Elég pörgős volt, még magához mérten is. Beszélt arról, hogy összeállt a kép, de azt már nem árulta el, hogy mi. Mindössze annyit ismételgetett, hogy nagy meglepetéssel készül a számomra, mikor hazajövök. De akkora már eltűnt. S jöttek maguk, egyik a másik után. Leszállhatnának már rólam.”

„Jó napot kívánok! Losonczy Péter, szolgálatára. Sajnálom, hogy behívattam, de a mai világban nem lehet megbízni az e-mail szolgáltatók konfidencialitásában. Az utóbbi időben így is több támadás érte a rendszereinket, köztük az egyik sikerrel is járt. Szerencsére minden anyagunkról van külső, manuális másolatunk. Nem tudom, kik lehettek. Sok mindenki próbál nyomást gyakorolni ránk, hogy zárjunk be. De hát ez kincs, a kataklizma előttről ránk maradt teljes tudásanyag! Elnézést, igen… nos, Kovács Lehelről lekértem minden adatot. Fogalmam sincs, ki lehet az úriember, de megkapta a hatos belépő kódot, ami azt jelenti, hogy vagy nagy tiszteletnek örvendő kutató, tiszt vagy Páholytag a Pártban. Vagy természetesen megvannak a megfelelő összeköttetései. Itt van minden könyv és anyag, amit megnézett. Bátorkodtam összefüggéseket keresni, és valóban nyugtalanító… fegyveres harcról és túlélésről szól valamennyi. Nem, dehogy! Ha lőfegyverekről vagy robbanószerekről kutakodik, akkor már régen megfigyelés alatt lett volna, s most nem kellene keresni. Íjak, kardok, lándzsák, csapdák és a természetben való túlélés. Bár nem tudom, hol akarhat túlélni. Egy talpalatnyi rezervátumban? Hát ott több a turista, mint az állat. De töredelmesen bevallom… egyes filmeken, amit Kovács úr nézett… amit láttam, attól elállt a lélegzetem. Természet, erdők és emberek, egymás mellett, békességben… Talán az volt a Bőség Kora, ami fele a Párt a jövőnket szeretné terelni…”

„Ez az utolsó felvétel róla. Nagyon jól csinálta. Se a drogra, se az okirat-hamisításaira nem harapott rá senki, nem volt megfigyelés alatt. De én mondok neked valamit, hetven éve vagyok a szektor szeme, és ez a figura mintha kísértet lenne. A kamrák okosan vannak elhelyezve, nem tudod úgy levizelni a falat, hogy mi ne lássuk, és ne küldjük ki a számlát. De ez a kölyök… két lehetőség van. Az egyik, hogy nem dugja ki az orrát a házból, a másik, hogy láthatatlan. Mivel azt mondod, hogy normális életet élt, akkor marad az utóbbi. Én mondom neked, a kölyök egy szellem.”

„Téglákkal és zsarukkal nem tárgyalok. Húzd el a beled! Ne fenyegess, mert megbánod. Leszarom ki vagy, öltem már nálad nagyobb halakat is! Van még három másodperced. Egy…”

„Igen, megvan az anyag. Három adag, ahogy kérted, öreg. De biztos vagy ebben, öreg? Ennyire fontos megtalálnod azt a kölyköt? Nagyon komoly függőséget okoz. Azt mondják, akinek egyszer kinyílik a szeme, többet nem akarja becsukni. Mindegy, hogy milyen cifrán fogalmaznak, a lényeg, hogy a cucc nem enged. Te pedig nagyon jól tudod, miben áll, ha a szer nem enged. Jól van, jól van. Megértettem. Kapaszkodj, az első út a legrázósabb.”

„Jól vagy? Elég szarul festesz. Sok a meló? Ne is mond. Mindennap a bőrömet viszem vásárra egy szaros másfeles szorzóért? Egy útszéli prosti többet keres nálunk, azt legalább tisztán azért fizetik, nem úgy, mint minket. Mi ingyér’ kell odatartsuk a valagunk, s mellette még dolgozni is, nem? Mi van veled? Iszol? Olyanok a szemeid, mintha szellemet láttál volna. Üsse kő, gyere, szívjunk egy cigit. Egyre nehezebb beszerezni valami normális dohányt. Attól a gyógynövényes szartól csak hányingere lesz az embernek. Persze, mert pontosan azért tiltották be a cigit, mert egészségtelen. Szarnak ők magasról az egészségre. Nincs ahol termeszteni ennyi kibaszott embernek dohányt. Napsütötte tengerekből fogott alga? Halászott hal? Gabonakenyér? Lófasz! Az alga az ülepítőkből származik, a hal szintén, a kenyér pedig lombikban legyártott szerves molekulákból gyúrt massza, akárcsak a húsok. A parasztnak nem jut a jó flekkenből, ne félj! Hagyjuk… csak felmegy a cukrom, s alig van dohányom. Ha visszamegyünk, juttasd eszembe, adjak egy szemcseppet. Borzasztóan nézel ki.”

„Eljött az ideje, hogy beszéljünk. Fél egykor a Panorámánál várom. Ne hozzon telefont, úgysem fogja tudni használni.”

„Van öt perce, hogy elmondja, miért kutat utánam ilyen erőkkel. Ha nem tetszik, amit hallok, elbúcsúzunk egymástól, és maga útban hazafele balesetet szenved. Ha tetszik, amit mond, akkor lesz választása. Velünk vagy ellenünk. De ne ugorjunk annyira előre. Hallgatom.”

„Ennyi az egész? Vagy ostoba, vagy teljesen bolond, de, meg kell hagyjam, kitartóbb és alaposabb munkát végez a rendőrségnél. Nem hiszem, hogy hazudna, s látom, rászokott valami ócska, hígított Varázsszemre. Sajnos nehéz hozzájutni az igazihoz. Tudta, hogy a Kábszeresek minden erejükkel ezen az ügyön vannak? Félnek tőle, mert tudják, hogy felrúghat mindent, amin eddig dolgoztak. Fondorlatosan és feltűnésmentesen elárasztották az utcákat marihuánával és ópiátokkal, a vezetékes vízben annyi nyugtatót oldottak fel, hogy abból vonják ki a bandák és por formájában értékesítik újra. Könnyebb hozzájutni egy doboz antidepresszánshoz, mint egy tojáshoz. Nincs annyi genny, ami kilökhetné ezt a szálkát a világból, de egy jó fűrész segíthet. Egyetlen kérdésem van: fog lesz, vagy göcs?”