Dzsentrifikáció

(Gentrification)

Emlékezzünk a darazsakra,
Amik a szomszéd ház falaiban
Hibernálódtak. Azokon a falakon
Kidomborodik kilenc kilónyi darázs
És fészek, kilenc kilónyi fekete
Csomó és zümmögő ököl. Aludtunk,
anélkül, hogy tudnánk, a méhek ott
alszanak, közel hozzánk. Fekete kényelemben
aludtunk, gubóinkba csomagolva,
amíg a halál ismerősei egymás
között rajzottak, de nyüzsöghettek volna
közöttünk is. Ne bízz a gubókban.
Ez, ennek a versnek a tanulsága.
Vagy ez: A szerencse gyönyörködtet.
Dicsérjük hát a mesébe illő
fehér szomszédunkat. Írjunk verseket
hozzá, aki megtalálta a darázsfészket
amikor újraépítette a roncsot.
De emlékezzünk, hogy az a roncs
volt öt évszázadig a fészke
egy fekete férfinak és az apjának.
Mindkét férfi beteg volt és magányos.
Szóval tudták, hogy milyen az az elhagyatottság.
De az a kedves halál eljött az apáért,
És kegyetlenül hátrahagyta a fiút,
Akinek a testvérei gyorsan eladták a házat,
Mert az csak egy ház volt.
Az a részeg és kitaszított fiú hónapokig úgy
bukkant fel az utcánkban, akár egy kísértet.
Tébolyodottan ült a kocsijában és sírt,
mert senki más nem sírt eleget
az apjáért, akinek a szelleme
felvette tízezer darázs alakját.
Ez ennek a versnek a tanulsága:
A gyász olyan veszélyes és kiszámíthatatlan,
mint kilenc kiló darázsnyi fészek.
Vagy ez: Házak, amiket nem kísértenek
a halottak. Szóval imádkozzunk
az élőkért. Imádkozzunk
A méhekért és a fiainkért, akik kísértenek minket.

Ferencz Mónika fordítása