Heroes 1

Tegnapot mutat minden óra -
hány óra van még ebben az országban?
Egy félidő kellene megtudnom.

Hősök is lehettünk akár?
Észbe kaptunk, hogy telt egy bevetés,
vagy kikészítettek a matracok?

Összenézünk a félidőben:
szünet-romantika, két tekintet lassú műfaja,
ahogy a hőstettet szétmesélem.

Így szednek ízekre a popslágerek:
már csak milliók néznek. Haptákban áll minden:
élet-mínusz-mozgás-alapon.

Move out: jelszót jelszóra tudtunk csak cserélni.
Heroes - ki duruzsol, miközben megénekelnek?
A kórusnak csak a hátát látom.

„Tengeren túl zajlott minden,
de nem itt. Szalutálni a tegnapnak,
mint mikor két refrén között minden kihagy:

az emlékek (főleg azok) is.″

Párna-nem-alapon, tetőről

Amit mondunk: túlzás mínusz egy.

Felmászunk a tetőre, beszélgetünk, a kilátásban
lenyűgöz a szög.
Elgondolkozunk a tájon, szóba kerül a valóság.
Össze-vissza túlzunk, de azért néha megállunk eggyel előtte,
mert az utolsó létrafok korhad és bizonytalan.

Kacagtatsz a depresszív hülyeségeiddel.
A boldogság teltházas, a boldogság várólistás,
a boldogság ilyen meg olyan.

Feljön a nap, a város:
fölösleges részletezni, hogyan.
Több csapot nyitnak ki, és
kevesebb dolog van útban, mint később.

Még napra virradtak az emberek, de
lassan már valóság a bizonytalanodás.

A mosoly rajta maradt az arcomon.
hogy talán ott boldogok voltunk egy reggelen,
ezzel még te is egyetértesz. De párna-nem-alapon
kezd működni minden.

Hossz

Rég nem beszorultunk.

Nincs olyan hely, ahol bármi keresztbe állna:
ha közeledünk, tolódik a látóhatár,
van tér. Ha mozgunk, van hova: földrengés,
pont körül szétszórt távolság.

Már rég nem véges semmi:
ha van hozzá eszköz, készülhet az ajtón-túl:
laborban toldalékszerek,
szétpamacsolt jelen-kiterjedés:
ahogy megjelennek a hírek.

*

Hosszában nem fér ki semmi az ajtón.
Mintha csak nem lenne elég hely kint -
vagy elfogyna közben az idő.

Tolmács

Ez egy huszonegyedik század,
ez egy régió. Hol kezdődik,
meddig tart? Lehet, áttérnék.

Nem spórolok a kapaszkodókkal:
“A tükörben távolabbnak látszik…”
“Minden vízbe mártott test…”

Ne rántsa el a kormányt, kanyart
nem szeretnék venni, csak egyenesen,
Két-pont-között-legrövidebb-út haladni,
amíg végre leesünk a Föld széléről.