Áldás
Bedobtam a mobiltelefonomat
a vécébe
lehúztam
vártam egy kicsit
felhívtam
üzenetet hagytam
hátha elér egy tévelygő krokodilt
egy-kétnukleárisan kezelt hínárt
egy kikerülhetetlen betonfalat:
legyen áldott a homlokod
négy madár által égre rajzolt kereszttel
legyen áldott a talpad
kukacok által, amik felfalnak majd
legyen áldott a kezed
azáleák által, amiket sosem ültetettél el
legyen áldott a köldököd
a lélegzeted részecskéi által
legyen áldott minden a nyelved által
legyen áldott
A fordító feladata
Fogd az elképzelést
mint egy jóságos kezet
tanulmányozd a hegeit, a hőmérsékletét
a munka által megedzett részeket
a súlyokat, amikkel
vezet majd vagy vezetni enged
Egyszer: próbálgasd
a szavakat
egymás után
akár a gyűrűket;
máskor: az elsőként
kiválasztott gyűrű
a tökéletes:
milyen örömteli
a fémes tükröződés
a rátalálás
a bőrön maradt nyomra,
ahol nem érte a napfény
egyetlen csíkban, mintha a gyűrű
ott lett volna
az egész idő alatt.
A karácsonyfa
Pár hónapja volt egy műtétem, a bőrömet lehántották és égősorokra cserélték, négy különböző színűre, mint egy karácsonyfán. Minden alkalommal, amikor lélegeztem, a fények megnőttek és kiterjedtek egy kicsit, felfedve a réseket maguk között. Elkezdtem a fényeket egyre messzebbre és messzebbre engedni, hogy lássam meddig érhetek.
Szóval lehet, hogy itt ülök ezen a kis széken, de a bőröm néha mindenhová elér Brazíliában. Ez nagyon szokatlan érzés, az izmaim, a csontjaim, mindenem elárul, a fények zsibbadásával. Nem igazán tudom megmondani, hogy ez fájdalmas vagy jó érzés. A szél által kicsit kiszáradnak a szerveim.
Igazából nem szeretek a testemre nézni. Félek, esetleg rosszul leszek a szerveim látványától a szabadban. Vagy túl nagy lesz a késztetés, hogy szélesebbre feszítsem a réseket és lássam a testem működésének belső csodáit. Nem. Csak annyit szeretnék tenni, hogy színes, pulzáló fényeket küldök olyan messzire, amennyire csak lehetséges. Tudtad, hogy a brazil favellákat már világos színűre festették? láttam őket korábban képeken, de tényleg sokkal világosabbak, mint ahogyan azt gondolná az ember. Szóval, odáig vinni a karácsonyi fényeimet úgy tűnhet, mintha homokot cipelnék magammal a sivatagba. De még így is, ez az, amit csinálok.
Fordította: Ferencz Mónika