Már tiszták a városok

Gudea Lagas városának egyik legjelentősebb uralkodója volt. Napkirály. Egyesek szerint trónbitorló; neve egyébként elhivatottat jelent, olyan embert, aki bármit megtesz, hogy megkapja azt, amire vágyik. Pedig még csak nem is királyi vérből vagy nemesi családból származott; csak egy ember volt, aki megszerezte a várost. A sumer nép mégis úgy tisztelte, mint istent, emberek felett az egyetlen embert. Nem tudni, hogyan halt meg; vannak, akik azt állítják, elűzték uralkodásának csúcsán, mások szerint váratlanul tűnt el, esetleg megőrült, nem tudni biztosan. Felesége, Ninalla, mindvégig kitartott mellette, úgy szolgálta, mint ahogy néma nagymacska szolgálja az erdőt.

1

Egy másik test árnyékából bejutsz
agyad legmélyebb rétegébe,
ne félj attól, amit ott látsz,
csak álmodj tovább mindenki
helyett, érezd, hogy már semmi
sem biztonságos ezután;
lásd a szemed mögött futó
vágyat, a többi úgyis visszahull oda,
ahonnan elraboltad;
a mélyföldön túl is van éjszaka,
amit csak te ismersz, Gudea.

2

Ezek már nem az ember istenei,
Lagas házaiból darabokat tép ki a szél,
és a neked emelt templom kövén
nem folyik le a víz, csak sötétlik,
mint egy mocsár;
már ősz van, ez mindenkit elkerget
önmagától, mint téged az emberek,
Gudea.

3

Számítottál valamikor, egy korban,
amit simára fújt egyetlen szárnycsapás,
fekete hollók nedves szemében az arcod;
a vágy erősebb a megbocsátás csonkjainál,
mindent, amit látsz, csak egy karcolás
az idő sima felületén, ezt még anyád mondta
egyszer, Gudea.