Ráncfelvarrás

 

Egy királyságot a költemény arca 

korán ráncosodó bőrének feszességéért

Sápadtsága s ahogy nehézkesen

íródik / lélegzik – megijeszt

Szájból szájba lélegeztetem

mígnem rímei kicsapódnak a tükrön

 

Rám néz mint érett költőnőre szokás

hátam mögött valamit mond és felnevet

Fülcimpájába harapva 

megjelölöm s ismét elmondom:

Az én koromban a szexus tiszteletet parancsol

 

Dürert mondok és mást gondolok

 

 

Visszatérített férfiak

 

Ugyan ki nyelne le

enyhén lejárt szavatosságommal

szálas húsommal fura természetemmel

sokat nyűtt bőrömmel

 

Rakoncátlankodik a test

 

Az arcon a smink nem rejti el

hanem elárulja cenzúrázott érzelmeit

ama bérelt óráknak – kikölcsönzött

lebélyegzett majd visszatérített férfiakkal

 

(kartalan asszonyok az ajtó előtt

józan fejjel – egy élete rájuk várnak)

 

Kariatidák homlokukon tíz emelettel

 

Vékony bokájú lábam a vers harmatába lép

átkelek a próza rövid delén ereszkedett 

mellekkel s lenyugszom a regényben

párnámon testemről lecsapott fejem

 

A versszűztől egyetlen lépésnyire

a regénynő 

 

 

HOT LINE

 

Telefonzsinóron csüngő tekintet –

a zsinór az ágytól a zuhanyzóig tekereg

a zuhanytól meg a szőnyegen – köldökzsinór –

a magány és egy kulisszák mögötti hang közt

 

Mézeskalács szívem

hanyatt vágódik sörétes zörejétől

egy kis jó hangulat a seduxen – az esti drog – 

homlokcsók lefekvés előtt

Néha a párnával elfojtom a hangját

más napokra halasztva a magas sarkon billegő 

neglizsébe bújt magányt

 

A fekete-fehér élet a szürke tömbházban

gyengéden nyelvhegyről suttogva

s a hangszóróban kacskaringózva

rózsaszín élet, bonbonélet lesz –

élet mit pezsgőként kell habzsolni

egy cipő-kehelyből

 

Könnyű és áttetsző nő vagyok

ha fényben állok olvasni lehet bennem

Ez a hely ahonnan:

nem látva, szagolva s érintve sem:

vagy győzök, vagy nyerek

 

 

Az ágy – meztelen dicsőségem

 

Szegekből s narancshéjból lévő ágyam

melyben hol fehér hol meztelen éjszakákat árulok

másodkézből vagy szinte ingyen

Párnámba harapok, elfojtok egy álmot, felhímezem

a szenvedést izzadó félbehagyott 

verssorok szagát árasztó

fáradt lepedőkre

(és minket most már ki fog magáévá tenni?)

„párosodunk majd mint a nyulak,  

lesz sok uncsi kölkünk, mindig újak, 

s boldogan (értsd: szédülten) élünk 

míg a halál eljön értünk“

Szegekből s narancshéjból lévő ágyam

melyben fehér éjszakákat meztelen éjszakákat árulok

másodkézből vagy szinte ingyen

Én – az ezeregy arcú nő

égetem az időt, égetem az álmokat. Égetem egész éjjel is

amikor néha – meghámozok egy-egy férfit

reggel az ágyam hamuillatú

 

A hely ahol alázok s megaláztatok

Az ágyam – meztelen dicsőségem

 

 

Oly sok férfit lapozgattam

 

Felöltöztettem szépen a szavakat s elküldtem

papírhajókként a vizeken

Hamvaik mesélhetnének egy

lángokban álló alexandriáról

 

Jöttem feléd elveszett fejű test

midőn heggyé változott a sík s vízzé a hegy

alászállt a sötétség és nem látlak immár

 

Persze tudtam hogyan kezdődsz (hisz sok férfit lapozgattam)

Ám a szavakra köd ereszkedett

s elfeledtem amit könyv nélkül megéltem.