Embólia

Egymás tekintetében ugyanazt a nyugalmat kerestük,
amellyel a szánhúzó kutya várta gazdáját, póráz és nyakörv
nélkül, a terepjáró platóján ülve, a zsibongó utca forgatagában.

A tengerpartra már csak a tüdőbetegek jártak. A sós levegő
és az áramlatok keltette szél jót tesz majd, mondogatták.
Mi azonban nem ismertünk egyetlen gyógymódot sem.

Könnyebb volt mégis mindent egyben látni: bevetett
ágyat, összehúzott bőröndöt, másodosztályra szóló repülőjegyet
a kisasztalon.

Most már tényleg jobb lesz, ha hazautazol, mondtad, miközben
a hajnali hírekben az országos sztrájkokról és az első őszi
lehűlésről beszéltek.

A férfias állkapcsú görög riporternő mozgó ajkait figyeltem,
hallgattalak, és próbáltam nem arra gondolni, ahogy egy
hűvös szanatórium erkélyi nyugágyban hátradőlve,
vagy egy tüntetők által fölgyújtott raktárépületben
semmisülsz majd meg.

A beígért munkabeszüntetések elkerülték a várost, a piaci árfolyam
továbbra is tűrhető maradt, a déli gyümölcs arrafelé pedig még októberben
is megterem.

A partra végül én is csak pokróccal és távcsővel jártam. Az üveglencse
túlsó végére elképzeltem, hogy ledoktorálok, gyerekeink
lesznek vagy egy kutyánk, és abból ahogyan élünk, közvéleménykutatók
mondják majd meg, melyik politikai pártra
adnánk le szavazatainkat.

Aztán hirtelen kora este lett, és a tüdőbajosok elindultak vissza
a város irányába. Ilyenkor még elnéztem, amint némelyek egymást
támogatva botorkáltak lassan a házak fényei felé. Összekapaszkodva,
kéz a kézben: gyógyultak és gyógyíthatatlanok.

Gyilkos-tó

Csónakba szállsz, és büszkén figyeled,
amint apa erős karjai eltolják a zömök
hajótestet a száradó stég peremétől.

A család ma boldog, egyszerű és teljes.
Hamarosan meglátogatjátok azt a tavat is,
amelynek vize a felszínén tartja a testeket.
Ahol a süllyedés hiányát a lebegés tölti ki.

A hegyek mélyén fekvő nyitott sóbányákra
gondolsz, képződő kristályokra, és amíg
anya aggodalmait hallgatod a parton hagyott
naptejről és törülközőkről, végleg elfeleded
egy gyerekkor föl-fölbukkanó lehetőségeit.

Talán ez az utolsó biztonságos hely, ahol
életedben jársz. A megfeszülő izmok
engedelmesen hajtják a csónakot. A család
most minden lehetséges veszélyforrást
egyszerre és könnyedén apaszt el.

A sűrűn égnek meredő vaskos fatörzsek,
akár szigorú ujjak, mégis fegyelemre,
óvatosságra intenek: jobb, ha te is felkészülsz.

Az éjsötét tó vize ma mégsem háborog.
Tajtékzását elhallgatják a közeli fenyvesek.

A félelem észrevétlen: csöndes nyugalomban
árasztja el a benned lévő ártéri erdőt.