Nyomtatás

Emelet a kávén


Már a lépcső recsegéséből felismerem;
reggelente mindig hevesen
szedi a fokokat, kiabál:
jó reggelt helyett elaludtunk;
megint elkésünk,
pedig három ébresztő szól
reggelente mindig hevesen.
Egyensúlyoz a közös kávéval.
Bejön, leül, kortyonként nyeli napi gondjait.
Kávémról a habot csészéjébe tenném –
elbírja, gondolom –,
de a telefoncsörgés mindig megzavar.

 

 

örökzöld

 

apa keze mindig
viaszos éjszakánként
bútort fest
így nem kell
álmodni szeret fényt
vinni a fenyőágy lábára
csak így maradhat
örökzöld

 

 

Kilakoltatás

 

Megjött a kocsi a bútorokért.
Anya sűrű lehelettel
tölti ki a szobát.
Arcom összeszorítja,
figyelmeztet, óvatosan
nyeljem a kérdéseket,
játsszunk csendkirályt.
Aztán ajtóstól a házba,
bakancsnyom
a padlószőnyegen,
mindenki tudja a dolgát:
anya a nyakamnál szorít.
Csak egy ágyat hagynak,
ami elé letérdelhetünk.
Ráöntjük arcunkról
a ráncokat.