tanyaszerelem

lesben állt odakint az éjszaka.
a fotelból ketten néztek kifelé.
holnap kiszámítom, mennyi só, paprika és hagyma kell
négyszázezer köbméter halászléhez,
ha felforrna a tó, vakarta meg a macska fejét a gazda.

hajnalban egy-két pálinka, böfögés,
röfögés, bégetés, kotkodácsolás kísérte,
odébb húzta a locsoló-csövet,
végül belerúgott a lába közé férkőző cicába.
izmos, szürke szőrű vádliján csillogott még a nyál,
amikor beült a terepjáróba:
te itthon maradsz, és főzhetnél is valamit!, mondta mosolyogva.

ke-nyér, tej, van min-den más,
ugrándozott a kocsi kereke a hepehupás úton.
kár volt belerúgnom! bassza meg!,
fékezett hirtelen,
bár szerette a sárgakarikás fácánlevest.
jó dolga lenne itt neki is…,
megfőzném…, csettintett,
és látta az eladólányt meztelen,
ahogy hónaljánál fogva a bográcsba engedi.
tegnap volt tíz éve, hogy anya elment,
kapta félre a kormányt,
ő is épp a boltba tartott,
húgom helyett sms jött:
vegyél a nevemben is csokrot,
csilingelt a boltajtó.

tíz tanyasi tojást tett le a pultra.
két nap múlva lesz pucolt törpeharcsa,
és a hőség keddre csökken,
mire bécsabára, fogorvoshoz megyek.
protézis lesz? protézis lesz?, visszhangozta az ajtóüveg,
a gazda meg kint a betonra nagyot sercintett:
mi a faszért fecsegek,
mint egy magányos, vén picsa,
hogy mosnám ki az ólban a számat!

te meg mit törleszkedsz?,
húzta a macskát magához.
szerettem a feleségem, tudod,
bár a hét napjai szobainasain lógtak,
és még nálad is többet círmogott.
aztán a férfi emlékei
egyre puhábbak lettek,
akár az éjszaka
kispárnája.

másnap végre esett az eső, merevnyakú reggel
necc harisnyába öltözött a halastó.
mára elég volt a lovaglásból,
még hidat kér a következő vendég!,
törölte le a cseppeket azt arcáról,
és beállította a garázsba a kvadot.

6 körül az este már húzta befelé a lábát.
az állatokkal térünk nyugovóra,
az unokáink is később, dünnyögött a zuhany alatt,
a macska az ajtó előtt nyávogott,
a halak a tóban egyre mélyebbre húzódtak,
a felesége meg magába.
azóta egyedül ül ki a partra
és a 60. születésnapjára kapott ezüst flaska
felirata hamarosan elmerült.
   ak-kor
                 mostse
      csal-ssszmeg!?,
nyalta körbe bokáját a felesége szelleme,
egy kis szemtelen hullám.
azt meg csak a macska remélte,
hogy hazafelé felül mellé a szénakazal tetejére,
de végül a sötétség is
belépett a gazdával a házba.­