Első szerelem

Első csókok édes méze,
Szók, becézők félszegen,
Langy szellő lengedezése,
Ez az első szerelem.

Andalgás az éjszakában,
Ver a szíved, dum, dum, dum,
Orgona az illatával
Bódít, mint az ópium.

Erős, meleg tenyerébe
Lágyan simul a kezed,
A szerelem csöndes ének,
Önfeledten figyeled.

Benne röpködsz, benn lubickolsz,
Zsong füledben szüntelen,
Olvadozol parazsától.
Ez az első szerelem.

A szeretetlen lányka

Életemet tönkretette,
Közös fészkünk hagyta el.
Szidtam, semmibe se vette,
S ő egy senki már nekem.

Menjen, vigye csak magával,
Rossz emlékét is vigye,
Senki sem kiált utána,
Hogy van egy lánygyermeke.

Szemecskéid, fülecskéid,
Frufrud a homlokodon,
Talpadtól a fejtetődig -
Jó apádra ütsz, bizony.

Sajnálatot én nem érzek.
Te most nekem mire vagy?
Elment, de itt hagyott téged,
S pórul jársz apád miatt!

„Depresszió”

Minden a terhemre van,
Lustaságom, tétlenségem,
Unom párom, sőt magam,
És két gyenge, vézna térdem.

A bőröm is gyűrött, sápadt,
Ellenszenves pofám fáraszt,
Nézem tükröm, s mit mutat,
Hogy az idő megnyuvaszt.

Zajból, csendből elegem van,
Nincs különbség: éj-e, nappal.
Az éjjel nem nyugtat el,
Reggel nem nyílik szemem.

Kiborulok fagyon, napon,
Lapos, szürke minden napom,
Szervezetem tompa már,
Egy jó agymosásra vár.

Lángi Péter fordítása