Tea, Mars

Legyen egy tea, mondjuk selyemhernyóból.

Forraljuk vaslábasban,
hajoljunk a gőz fölé, kevergessük,
ízesítsük mézzel és citrommal.

Fogyasszuk el a Marson.
Fogyasszuk el úgy, hogy nem vagyunk ott,
csak egyszerre gondolunk rá.
Érjenek össze bad tripjeink, szoruljanak spirálba.
Izzadjanak.

Facsarjanak ki egymásból mondjuk képeket,
polaroidokat.
Kráterekkel, kaliforniai kék házacskákkal, egy sivatag közepén.
Heveredjünk le egy napozóágyra, szürcsölgessük ott a teát.

Én üljek igazából Zuglóban,
egy konyhában, ami nem az enyém, de nem is másé.
Üvegcserepek a padlón, az ablak nem törött, vagyis ez nem.
Tükröződjön a Mars a szilánkokban.

Te meg ülj valahol Újlipótban, egy fürdőszobában.
Vizes betonpor a padlón:
húzd végig benne mutatóujjadat.
Rajzold le a Marsot.

Azután bontakozz ki a spirálból.
Hagyj egyedül velem.

Rec, rev, delete

Rózsaszín szobában állunk,
a fal kiszorul a látótérből,
de a felvételenlátható.
Nagytotál, babaarc,
rajtad bajusz, rajtam az atlétád.

Szembenézünk,rád zoomolok,
elhiszem, hogy közel vagy.
Felédnyújtom a kezem,
tükrözöd a mozdulatot.
A képernyőn összeér mutatóujjunk,
tenyerünkön megjelenik egy-egy Hubba-Bubba.

Nem nézünk rá, nem mozdulunk,
képtelenek vagyunk kiszakadni egymás tekintetéből.
A filmen rágót cserélünk, kergetőzünk,
kacagásunk visszhangja beszűrődik a valóságba.

Elkezdünk zsugorodni.
Te húsz vagy, én tizenkilenc,
überelsz tizenhattal,
licitálok tizennéggyel,
végül egyszerre leszünk hatévesek.

Ünneplő és türelem,
akár egy iskolai ünnepségen.
Eszünkbe jut a rágó,
bevesszük, cserélünk, buborékot fújunk.
Az enyém túl nagyra nő, hozzáér a tiédhez,
kipukkan mindkettő.

Észreveszed az operatőrt.
Te felnősz,én kicsi maradok.
Kiköpöd a rágót, megcsókolod a lányt.
Kézenfogva elsétáltok,
a kamera velem marad,
nem tudom, hány éves vagyok.

Egy megrágott kis göböt találok a padlón.
Fényes, göcsörtös, egyre keményebb.
Ismerős szaga van a rátapadt nyálnak.
Beveszem a számba,
visszatekerem a filmet.