Az élet könyve

Cartea vieţii

Aludnom kell
Csak álmomban kapom meg a sort
melyet le kell írnom.

Egy könyv áll kettőnk között
(benne haladva élünk)
Lapjai zizegnek mint a bőröm
mikor ajkad olvasni tanul rajta

Mondom hogy eleven:
(minden szava egy rejtett nyelvben él)
Ha füled hozzászorítod
A lélek a víz s a vér megszólal

Dúsan megélt könyv ahogyan írva volt:
az egy szuszra végigolvasott életben

A név

Numele

Egész éjszaka küzdöttem veled
Ó ha hideg lennél vagy forró
De te nem vagy hideg sem forró
Keresztülmész rajtam nyomokat hagysz
(s a combjára mutatott)

Mert a betű gyilkol s a lélek teremt
S a bensőben lévő megújul naponta
Fénypihékkel szempilláid között
A reggeli órán – mi a te neved?

Valóban rajtad átmenve jeleket hagyok
(egy belülről s fordítva írott könyvet)
Ki ragaszkodik lelkéhez elveszti majd

Te nem vagy az első sem az utolsó
Csak az egyetlen aki (ezen éjszaka után)
Homlokán viseli nevemet a nevem pedig
Csodálatos

***

Az utóbbi időben egyre jobban
Hasonlítanak egymáshoz a napok: végtelen vasárnapok
Közöttük csüng a város
Reggel és este: petyhüdt délutánok.
A szoba saját levében fekszik.

Az ággyal egy vagyok.
Bőrhöz tapad a bőr. Szaga savanyú
Egy szeretkezéserecske
halad át a légen egyik végétől a másikig
Magasságából
A plafon mindent lát és ért
Teremts és teremtve megteremsz
Erőt veszek magamons s a másik oldalára fordítom lustaságom
Mészfehéren bámul a fal:
Erőm a gyengeségben teljesedik ki.

A világ köldöke

Buricul lumii

Hámozd ki szavaiból
Engedd kicsepegni tenyeredből a mirrhát
Keverd el a testtel. Kend be nyállal
Hogy szeméről lehulljanak mind a pikkelyek
Hogy láthasson odabe.

Legyen sötétség. Bújj a bőre alá
Alkosd meg műved nyelved használva
A négy pontban melyek jelezzék neki
Hogy szólnia kell szomjas
Ha te én vagy kerülj be és igyál belőlem
Így legyünk mindegy. Mind + egy
nem jó egyedül lenni

Majd félénken fogd meg a kezét
és helyezd a hasadra: Ez az Íge.
Ő a világ köldöke

Az legyen

Acela să fie

Mintha háttal állnék Istennek

Térdem az állam alatt remeg
s közben egy fekete verejtékgyöngy
csorog nyakamról melleim közé

Mely mellekből kettő van és nem egyformák

És a szex meg ő
egymagában az aranykalitkájában oly régóta már
a saját nyelvén –
Hámlik

Íme – mondom magamnak: mert egyetlen férfi sem
találta meg a bejáratom – akkor
Az első aki követ dob –
Kővé változtatva engem.

Az legyen

Király Farkas fordításai