A szerelmes vers építészete

(The Architecture of a Love Poem)

Szerelem korlát, szerelem erkély

             egy szemernyi vas szó, ami mindenhol látható még

a bevásárlólistákon is, a szennyesen, ami két tárgy között függ

egy e-mailben, bocsánatkérésben, egy gondolatban az időjárásról

ezekben a rozsdás szavakban, rozsdásodó gátakban

belégzés előtt. Állsz egy hideg reggelen

hideg, kék csillagokon, örvénylő kávéval,

látod a gyógyszertár oldalára

a Szerelem szót felírva cseresznyés-vaníliás ízű kurzív betűkkel,

mert ez az a hely, ahol egyszer egy szerelmes vers állt,

most egy szerelmes vers titkos felépítéséről

beszélek, a kupola kövületéről

rózsaszín épületekről, piros kötőjelekről és gondolatjelekről

és három piros pontról, te, második személy rózsaszín

redőnyökkel, te ki tudod nyitni egy körömmel,

mint egy adventi naptárat, hogy lásd a matricás jeleneteket,

az apartmanokat belülről: egy radiátor, egy csupasz kar,

két bögre önszántából hever az asztalon

A padlás elméje még mindig kitart odafent

meditatív víz

és a székek halkan beszélnek egymáshoz

Ez már csak rózsaszín törmelék, rímelő tégla, és egy tiltott erkély.

A szívnek olyan díszes liftje volt,

hogy már kezdett egy madárkalitkához hasonlítani

és egyszer a citrom-illatú ködben

közel a tavasz-zsenge fákhoz, hallottam két embert beszélni,

“most sárga csókformájú virágok, telefon virágok

hullanak ki a számból”

Most, hogy egy sor kék és fehér kockás épületekké áll össze

matematikai problémákká, amik nyolc emelet magasak

egy hosszú kirívó résszé, mint az ég elszennyeződése,

szennyes, főzéskor kiömlött foltok, benzin ingek

vesszők, elméletek, viták fiúkról és lányokról,

fiúkról és fiúkról, lányokról és lányokról

ezek mind kilógnak az ablakon, amit kinyitottál.

Fordította Ferencz Mónika