biztosít
kinek fejére évekig
csöpögött hideg víz
nyílt koponyában meglágyult
aggyal létezel napról
napra haladva
irányban tartva megszokást
konstanst véglegest
semmi cselekedettől
döntéstől munkától fölös
impulzusok által sem belső
ösztönszerű indíttatásból
zabolázatlan érzelemtől
ritmus fel ne boruljon
lassú történés meg ne döccenjen
folyamat meg ne szakadjon
semmi áron reggeltől
feloldozó estig estétől
megnyugtató reggelig
függetlenül
jellegétől tartalmától céljától
mert úgyis mindegy
ura nem lehetsz
nem te szabod
minél tovább van ami van
annál erősebb félelmed a változástól
dagad belülről épül sejtjeidbe
húrok izzadó rezgései vén hangszerfák
rezonáns rostjait rendezendő egymás
mellé ideális helyzetbe
csillapodj nem kell félni
a cseppek hullnak tovább
vérnyomásod normában
vérgázok cukorszint rendben
reflexek elfogadhatók
lélegeztetés egyenletes
kómád stabil létet biztosít
szerdáid felé
keddenként ha már
kivitted a kukát
ellenőrizted mennyit süllyedt
megint a felpuhult aszfaltpuding
feleségeddel épp elhajtó
kocsid keréknyomában
a szűk hídon
ahol parkoltok kóborkutyák hugyozta
szelekben zörgő vaskapud mögött
keddenként ha már
adtál enni a macsekoknak
s Bundás szeretetteljes
nyálát lemostad kezedről
mindig megnézed
kell-e kaktuszokat öntözni
a lépcsőfordulóban
aztán eloltogatod a gyerekszobában
fürdőben úgy felejtett lámpákat
megmosolygod mekkora
elszántsággal gyalogol
el ablakod alatt Jóska
hat tizenötkor esőben sárban
a szomszéd kiskocsmába
beveszed gyógyszereidet
a betahistin folyton elfogy
pont mikor legjobban kéne
mint fránya papír sárga ledekkel
villódzó nyomtatódban
kinyitod főnököd mailjeit
Pandora szelencéit lassan
óvatosan szőrös szarvú ördög ki
ne ugorjék onnan persze kiugrik
ütemtervszerűen tudtad előre
úgyis
rácsodálkozol a keddek
s a világ stabilan forgó rendjére
e periodicitás unalmas
biztonságára időt mérő
bús hatalmára
lecsorognak a keddek Jóska torkán
szigorú szilvapálinka: másnapok
émelygését alapozó múlt
szisztéma e lejtőn
szilárd szerdáid
felé
