Szervek vaksága
Bízom a figyelmetlenségemben.
Rosszul mértem fel a súlyom. Könnyebb vagyok
egy üres doboznál, amiről azt hittem tele van.
Nehezebb egy testnél, amit végül a hátára kell fordítani.
Az egészséges férfi súlyát mutatja a mérleg.
A szíve akkora, mint az ökle. Kiterített bőrén
elférne hat nő, aki magáénak mondta valaha. Szorosan,
kényelem nélkül. Csalódottan masszírozza izmait,
ha reggeli nyújtózkodás közben beáll a görcs.
Szétszedem és összerakom, csak a végeredmény
nem pontos. A belső szervek vaksága rokon még
csukott szemeim sötétjével.
Szemétdombon
A kutya nem figyel, örül minden idegennek, átvert
vele a hentes. Előtte a vágóhidat őrizte, hiába
gyanakodtam, hergeltem napokig. A kapuba kellett
parkolnom felkapcsolt reflektorokkal, fényük körberajzolta
a kertet, inkább udvart. A telepen a szemétkontinensek
kerítéstől kerítésig vándoroltak. Patkányok hasították felszínük,
mint messzi tengerekben úszó turisták a langyos vizet.
Az elterülő szagban régi otthonok illatát kerestem,
amikor három alak átugrott a palánkon.
Leállítottam a motort, felhangosítottam a rádiót.
