Archívum
ico impressum ico archiv  ico search ico user

 Támogatók: gyoremblema l  nka little

 

 

 Kolumbusz tojása

 

Már a neve is ígéretesen hangzott, Galamb Péter. Marika még egyszer megnézte a West Palm Beach éjszakai fényeit ábrázoló képeket, Jacksonville felhőkarcolóit és a Fort Lauderdale kikötőjében sorakozó jachtokat, aztán hátradőlt az irodai széken. A szék elkezdett vele forogni, megszűnt a barna íróasztal, a ragacsos kávéscsésze, szétfoszlott az előtte heverő aktakupac, elillantak a szürkére festett falak. Miami tengerpartján feküdt, hófehér napernyő alatt, hófehér nyugágyon, körülötte latin zsibongás, tarka fürdőruhás mexikói, kubai nők és férfiak. A felcsapó hullámok párájában sirályok repkedtek, egy rövidnadrágos fiatalember frissítőt szolgált fel.

Előbb a munkavállalói vízumot kell beszerezni, ami csak akkor adható ki, ha bizonyítható, hogy amerikai nem található az állásra. Lehetőség van arra is, hogy valaki bevásárolja magát az Egyesült Államokba, ötszázezer dollárt kell befektetnie egy olyan vállalkozásba, amely legalább tíz munkahelyet teremt, ezt olvasta Marika. Nincs mese, férjhez kell menni. A jelölt már megvolt, a Galamb, aki ötvenhatban vándorolt ki az országból, és fotót kért a társkereső hirdetésre jelentkező Marikáról.

A munkatársak kitettek magukért. Ica ráaggatta a teljes, eladásra szánt aranykészletét, amit kamionos férje hozott Törökországból. Cili, a gyártósor szépe kölcsönadta mélyen kivágott, Swarovski-kristályos pólóját, és húzott Marikának egy szemöldökívet, de nem csodálkozót, és nem is olyat, ami a halántéknál indul és a két szem között találkozik. Egy fogkefével megdörzsölték a menyasszonyjelölt száját, mert attól úgy felduzzad, mintha szilikonos lenne. Amíg az üzemvezető ebédelt, lábujjhegyen beosontak az irodájába. A fotózáshoz beültették Marikát egy bőrfotelbe két páfrány közé, és kérték, hogy nevessen kacéran, tegye keresztbe a lábát, és dobja ki a mellét. Elvégre mindenki azzal gazdálkodik, amije van.
A telefon a legrosszabb pillanatban szólalt meg. Éppen Gézával sétáltak kézen fogva a tatai Öreg-tó körül. A szám ismeretlen volt, Marika sokáig hallózott, és háromszor kérdezte meg, hogy ki van a vonal másik végén. Amikor meghallotta, hogy az amerikai, ijedtében leguggolt. Galambból ömlöttek a szavak. Marika kuporgott a járdán, és próbált hivatalosnak tűnő válaszokat adni arra, hogy mit szokott csinálni szabadidejében, milyen ételeket tud főzni, és mi a véleménye arról, hogy Arnold Schwarzeneggert választották Kalifornia kormányzójává.

A következő hívás sem érkezett megfelelő időben, a kanapén ülve tévéztek éppen, amikor ki kellett veséznie a homoszexuálisok közötti házasság kérdését, végtére is Florida a melegbarát paradicsom. Galamb csak hosszas kérlelés és magyarázkodás árán fogadta el, hogy magyar idő szerint reggel telefonáljon.
A repülőgép egy hideg, novemberi estén landolt. A férfi nem engedte, hogy Marika a reptéren várja őt, a szitáló ónos eső ellenére kocsiba pattant, és lement vidékre. A találkozást lázas és meglehetősen drága készülődés előzte meg. Marika vett egy tűsarkút és egy miniszoknyát, és a fodrásznál is otthagyta a tatai hétvége árának kétszeresét, hiszen ki tudja hány húszévessel kell majd ringbe szállnia. Színházi frizurát kért, kontyot, amit a fodrásznő csillámos hajlakkal koronázott meg. Péter nagyon figyelmes volt, ajándékot is hozott, egy New York-feliratú csokoládétallért.

Marika abba az étterembe vitette magát, ahová az üzemvezető szokta a külföldi partnereket, sajnos azonban nem maradhattak, mert ott nem fogadták el Péter hitelkártyáját. Be kellett érniük az éjjel-nappal nyitva tartó sarki pizzériával. Evés közben a férfi folyamatosan kérdezett Marika munkájáról, családjáról és arról, hogy merrefelé lakik. A nő próbálta magát jobb színben feltüntetni, füllentett magának egy műszakvezetői állást és egy házat rózsalugassal, gyümölcsössel és kertre néző terasszal, ahol az édesanyjával él, nehogy azt higgye a férfi, hogy ő csak a zöld kártyára hajt. Úgy hallotta, hogy erre minden amerikai érzékeny. Vacsora végeztével Galamb meg akarta nézni a házat. Marika idős anyukájára hivatkozva próbálta visszautasítani a kérést, jobb lenne, ha a Péter az áruháznál kitenné őt, onnan már egyedül is hazatalál. Péter ragaszkodott ahhoz, hogy legalább a kapuig vihesse a nőt, és a nagyobb nyomaték kedvéért Marika combjára tette a kezét. Elvégre közelebbről meg kell vizsgálnia őt, e nélkül nem dönthet, magyarázta Marikának. Ha tetszik neki, amit lát, és a házat is otthonosnak, kényelmesnek találja, akkor odaköltözne hozzá, hiányoznak már neki a szelíd hazai tájak, a finom borok és ételek, jól jönne már egy kis nyugalom a nyüzsgő Florida után.

 

 

Lomtalanítás

 

Páros hét volt. Don Ottavio halkan dudorászva lépett ki a kapun. A ház előtt derékig érő szemétdomb állt, körülötte emberek kapirgáltak. Egészen normális külsejű fiatalemberek is túrták a kupacot, némelyik hátizsákkal jött és bottal piszkálta a kidobott regényújságokat, a profik levonulása után hátramaradt fatörmeléket, a bátrabbak kézzel nyúltak az Orion tévédobozba, hátha kincset találnak. Egy cigányasszony őrizte a lomok közül kimenekített hűtőszekrényt, a rozzant cipőspolcot és több kiló fémet. Újdonsült birodalma közepén ült egy mohaszínű, rugós fotelben és szotyolázott. Don Ottavio, aki a hétköznapi világban csak Ottó volt, kikerülte ezt a csoportosulást, egészen más járt most a fejében, az il mio tesoro, ezt gyakran még híres tenorok sem vállalják. Legszívesebben elénekelné az egész utcának, kieresztené a hangját, hadd rezegjenek a régi házak üvegablakai, elképzelte, hogy a sarki borbély kezében megállna a borotvakés, hogy az emberek földig érő estélyi ruhában és frakkban kiállnának az erkélyekre, az előadás végén pedig tapsolnának, és ő meghajolna.
Felszállt a villamosra és elment a Boráros térig. Egy új tanítványa lakott arrafelé, János, még sohasem találkoztak, csak telefonon beszélték meg a tarifát és az időpontot. Háromezret kért, mint általában, bár egy pillanatra elgondolkodott, mert a kívánság újszerű volt, nem operát kellett tanítania, hanem A zöld, a bíbor és a fekete című P. Mobil számot, János karaokizik, és szeretne profi lenni.

Egy sarokház volt, szépen felújított, kívül halvány rózsaszínű homlokzat, belül bordó márványburkolat, tágas lépcsőház, minden bizonnyal nagyszerű akusztika. Megnyomta a lift hívógombját, és felment a második emeletre. Tanítványa az ajtóban várta őt, frissen vasalt ingben, megadta a módját. Ránézésre az a fajta volt, aki a popcorn movie-kat kedveli. Egy darabig méregette Ottót, talán kicsit tovább is a vártnál, csak ezután engedte be őt. Ottó illemtudóan levette a cipőjét, és elhelyezte az ajtó melletti kis szőnyegen. Körülnézett. Otthon is pont ilyen volt az előszoba fala. János aprósüteménnyel és üdítővel kínálta, amit elutasított, éneklés előtt nem szabad enni, csak egy kis reszelt almát, az jót tesz hangszálaknak.

A nappaliba érve Ottó azt hitte, hogy megőrült. Mintha saját lakása felnagyított másába érkezett volna. Ugyanaz a kanapé és ugyanott, még a színe is stimmelt, egyforma volt a szőnyeg, a csillár, a tévéállvány, csak a tévé volt sokkal nagyobb, fűrészporos tapéta helyett pedig selyem fedte a falakat, métere ötvenezer, könyvek helyett dísztárgyak álltak a polcokon. Úgy érezte, le kell ülnie. Mégis kért üdítőt, hogy időt nyerjen, és elkezdett gondolkodni azon, vajon ki akarja őt megviccelni. Kereskedelmi csatornák szoktak ilyen átveréseket szervezni, amit meg is értene, ha híres operaénekes lenne, de ki akarna pénzt pazarolni egy senkire? Mire János visszatért a konyhából, megbeszélte magával, hogy az IKEA belsőépítészei tehetnek róla, biztosan sok egyforma lakás van a városban.
Az énekóra néhány intonációs hibát leszámítva a vártnál jobban ment, a végén még egy rövid duettet is elénekeltek. Ottó már csak fél szemmel sandított körbe, János pedig úgy tűnt, hogy bizonyítani szeretne, és megpróbálta túlharsogni mesterét. Az óra végeztével Ottó le is tudta a napi munkavégzést, hazament, és leheveredett a kanapéra. Öt óra volt már, éhes volt, de úgy döntött, megvárja Annát, aki általában fél hat körül ért haza a munkából. Annát nem akarta terhelni különös élményével, így is hálás volt neki azért, hogy főz rá és bevásárol, elviseli a beénekléseket és az ő rapszodikus magánvilágát, amit hegedűszólamok és zongorafutamok zárnak körbe.

Eljött a páratlan hét, az utcáról eltűntek az alkalmi guberálók és a lomokkal telepakolt furgonok, ismét menni kellett Jánoshoz. Ottó kilépett a kora délelőtti napfénybe, kényelmesen elsétált a megállóig, felült a villamosra, a Boráros téren megnyomta a leszállásjelző gombot, bement a rózsaszínű házba. Úgy döntött, hogy ezúttal nem hív liftet, inkább gyalog kapaszkodik fel a másodikra. Amikor kinyílt az ajtó, ismerős illat fogadta. Az ajtó melletti rongyszőnyeg most nem volt üres, ugyanolyan cipő állt rajta, mint otthon. Egy táska is lógott az előszobafalon, fekete bőr, elegáns, fémszínű csattal. Ismerte jól. Elszorult a torka, izzadni kezdett és görcsbe rándult a keze, mint a menekülő csimpánzé. Úgy döntött, hogy nem fog elszaladni, nem lenne méltó egy Don Ottavióhoz. Levette a cipőt, odatette a másik mellé. Azután bement a nappaliba, és leült a kanapéra. Azon gondolkodott, hogy a skálázás helyett ma inkább elmesél Jánosnak egy történetet az egyforma holmik tulajdonosáról, aki kifinomult ízlésű, barna, okos, Donna Annának hívják, és csak minden páros héten ér rá.

 

 

Az önző

 

Várj, ne olyan gyorsan, kisfiam! Hová viszed az egeret? Tudod, hogy anyád már nem lát jól. Nagyítsd ki a képet. Igen, ő az a háttérben. Rettenetesen elhízott. Mondtam neked, hogy nem illik hozzád. A körzeti orvos is megállított engem az utcán, amikor először látott benneteket kéz a kézben. Azt mondta, hogy ez egy egészségtelen párkapcsolat, amit mihamarabb meg kell szüntetni. Te már akkor is kákabélű voltál, keresned kellett volna egy filigrán kislányt. Ő talált magához illő társat, nézd csak azt a nagydarab férfit a gyerekekkel. Két fiút szült végül, tőled hármat akart és házasságot, adjuramisten de rögtön. Itt az eredménye. A férfi elégedetten ül, ő a háttérben kuporog, mint egy cseléd. Meg is érdemli, túl nagy volt a szája. Menj csak tovább, kattints a szüleire. Érdekes, hogy a nagymamánál készült fotókon csak a két kisfiú látszik, a férjnek se híre, se hamva. Szerintem elváltak. Hiába mondod, hogy ez nem lehetséges, Ildi családcentrikus, mégis minden jel erre utal. Nézzük csak a gyerekeket az ismerősei között, biztosan találunk róluk valamit. Hány éves lehet a nagyobbik? A tavalyi bejegyzésben a tizenharmadik születésnapja alkalmából gratuláltak neki. Mikor is lett vége? Tizenöt éve? Ez azt jelenti, hogy nem sokkal a szakítást követően teherbe esett. Nem sokat sírt utánad, az biztos. Kétezerben? Akkor téged, édes fiam, felszarvaztak. Nem, ez a gyerek nem lehet a tied. Az apjára ütött, úgy is öltöztetik, zsebes nadrág van rajta, a póló feszül a hasán. Sosem hiszel anyádnak, látod. Hová mész? A konyhába, rágyújtani? Gyere csak vissza, te akartad, most már végignézzük. Itt egy újabb fotó a szerelmedről. Ezen húsz kilóval soványabb, a haját bebodoríttatta, és vidám, mintha kicserélték volna. Alatta kommentek, soha többé ne légy szomorú. Pofonegyszerű, elhízott a szüléstől, belefáradt a pelenkázásba, és a férje lelépett egy fiatal, csinos lánnyal. Új életet kezdett. Itt is van, ni, a volt férj új barátnője, karateruhában, spárgában ül a füvön. Jó választás, nem mondom. De mi van Ildivel? Szinte az összes felvételen egyedül van, vagy a barátnőivel, az Eiffel-torony előtt pezsgőzik, nyári záporban áll egy francia lány oldalán, Edith a neve. Nézd, a következőn egy izmos férfit ölelget. Talán nem is a férje lépett le, hanem ő, elhagyta a családját. Az izompacsirta egy ismert színész? Biztos ez? Lehet, hogy pont egy sztár miatt vált el, odaírta, hogy a szerelmem. Még kacsintós jelet is tett. Ez csak egy viaszbábu Madame Tussauds palotájában? Nézzük tovább, most már engem is érdekel. Családi szánkózás a Normafánál. A két keresztfiam és én. Várjunk csak, akkor ezek nem az ő gyerekei. A nővére pereputtya? Lehet, hogy Ildi meddő, vagy az is lehet, hogy ferde hajlamú. A mai világban ez sem kizárt. Gyanús volt nekem ez az Edith meg a fejük fölé kifeszített szép, színes esernyő. Melegfelvonulásokon osztogatnak ilyen holmit. Mit csinálsz? Eszednél vagy? Ne írj neki! Tudom, hogy nehéz volt őt megtalálni, de bármikor felkutathatott volna téged. Nem sokan rohangásznak a te neveddel az országban. Már biztosan Párizsban él, nyelvtanárként dolgozik, esetleg egy művészeti lapnál vállalt állást, vagy ha még nem lakik ott, el fog költözni. Verd ki a fejedből, nem mehetsz utána a jogi diplomáddal. Felkopna az állad, vagy beállhatnál mosogatni. Én jót akarok neked, megóvlak egy újabb csalódástól. Különben sem hagyhatsz engem magamra. Mi lesz így szegény anyáddal ebben a hatalmas házban? Hogyan fogom egyedül fizetni a rezsit? Ha jön a tél, ki fogja felaprítani és behordani a tűzifát? Erre nem gondolsz? Olyan vagy, mint apád. Csak az önzés jár a fejedben.