• Géczi János

Fűszerek füzete

Irának, Ervinnek és az Arnoldfiniseknek

A huzattal
a konyhán átoson,
mint sápadt arcon
a színroham,
mint házi asszony körmén
lakkja az utcanőnek,
nyomtalanul, de mégis
nyomot hagyva,
és vonul át
miként a tűz
a száradt asztagon
és szaglik a konyhában
a pompás fokhagyma.

 

*

 

Hanácka! Réde! Olmützi!
Berlin Cukrowa!
Szól a történet
mindenkinek,
elárulni nem szokása senkinek.
Akad víz, amelynek nincs áradása.
Herdálni a szerelmet szokás,
nem a metélőt,
a fodrost,
a gyökért,
a nemzetet.

 

*

 

A húsból
az, ami marhahúst csinál,
nem más,
mint a borsikafű!

 

*

 

A borús délelőtt nyomán,
hogy kiderüljön a délután,
ugyanazzal a kékeslila színnel
a kakukkfű után
kivirágzik a menta
a hegynek oldalán.

 

*

 

Nem bolond se a
hegyoldalnak a lánya,
se a hegycsúcs fia,
ha akad émelyítő illata,
ha adódik ezüstzöld színe,
s keserű az íz,
miként keserű az epe,
bár van bennük félig citrom,
félig édes mérgű tárkony,
s van, ha suttogó szél fú, hangja,
hiszen, ahol hevernek
a nimfák és boszorkák, a villők,
a nemtők, a varázsló manók,
ott mind, mint csendet az erdő,
sötétet a vermek, mesét a gyermek,
egyre másra artemisiát nevelnek.
És fennhangon énekelnek:
hegyoldalnak a lánya
se a hegycsúcs fia
akiknek van abszintillata,
akiknek van ezüstzöld színe,
s keserű az ízük,
miként keserű az epe,
bár félig citrom,
félig mérges édes tárkony,
s van, ha suttogó szél fú, hangja,
hiszen, ahol hevernek
a nimfák és boszorkák, a villők,
a nemtők, a varázsló manók,
ott mind, mint csendet az erdő,
sötétet a vermek, mesét a gyermek,
a széles hegyoldalon gyepében
artemísiát nevelnek.

 

*

 

Olyan tántorgós,
mely lehetne tánc is.
Íz, amely kábító,
hűs, de más is.
Olyan csábító,
hogy lehetne lány is,
pedig csak karcsú,
pedig csak csöppnyi
kemény mag. Ánizs!

 

*

 

Se nem szegfű,
se nem szeg,
illatos mégis,
szöghegyű mégis,
mert szegfűszeg.

 

Kikapós fű ez,
kapatos szeg.

 

*

 

Aki a naplementét

a szomorú esten
a zsebébe rakta
annak reggelre
s a következő napra
színt vált a haja,
és ha a szél
szerteszét fújja,
sáfrányos szeklice
színében s módjával
lebeg a fején
s torzonborz lesz
a naplemente-haja.

 

*

 

Nyurga illatát,
a könnyű
nyári ruhát
magára húzza
és véznán, sután
az ernyője alól
kapkod
nyári délután
az ég után
a kapor.

 

• Seres Lili Hanna

Víz alatt

 

nyálkás nyomot hagynak arcodon a halak
pihebőröd mellett ahogy elsimulnak
ki nem mondott szavaimat buborkékokba
fújom, tágra nyitott szemeid mellett
pattognak el észre sem veszed
csak a homályos iszapot nézed
kagylót keresel

 

sóhajaim hullámokba taréjozzák a víz tetejét
szemem csillogását látod a mélyből
nem a napét, ahogy hiszed
de az én fényem sem elég
hogy a kagylóra rálelj

Nyakban, földön

 

Egy ponton mindig belefulladsz a folyóba.

 

Mondta apám.
Nem szerettem a nyakában ülni, elzsibbadt a térdem.
Tériszonyom volt.
Csontos vállakra rakott csontos fenék,
a kopaszodó fejbúb markolása: kényelmetlen póz.
A mélység szédítő, személytelen, idegen.
Azt szerettem, amikor kagylókezét gyöngykezemre zárta.
Mikor léptei zaja mellett egyedül lehettem.

 

Ahogy apám leszokik arról, hogy a nyakába vegyen,
mondása a folyóról csak távoli igazság lesz.

 

• Mócsai Gergely

 

 

Annyi minden 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

(szöveg, zene és ének: Mócsai Gergely)

 

 

 

közeli alakú avar
magának épül egy erdő
minden sejt határa ez
parázsló köd

 

………………………….

 

emléket okozva
fordul a szél
hullámok legbelül
türelmes fövenyen

 

………………………….

 

örök erkély alkony
alakot hoztam kikötőbe
omlik a maradék
felismerés csobban

• Baranyi Gergely

Árnyékrajz

 

Fél arcunk, egyetlen szemünk
az elevenné melegedés
márványszigorában. Az
orrunk vonalán átkiabáló
felemássá idomuló szánk.
A kígyók mozgását
elutánzó közeledésünk.
Saját, testhez közeli
szorításaink, a békétlen
fohászok az átaludt isteneké.

 

 

Balról

 

Vasárnap lőtt ablakokban mosolygásból
összeterelt arcok.
A sellők mindig csak derékig.
Mehetnékük van a szirmoknak,
a tettenért isteneknek.
Az élet megkezdett élet.

 

 

Anyagminta

 

Süketítő hideg: a vonzódás

vaklármája, elsietett király-
választás, a fékteleneknek is
döbbenet, agyhoz közelítő,
azonnal íródó illatszavak.

 

 

Wagner

 

Uram,
egyetlen dalodért hagytad,
hogy meghaljanak.
Egyetlen dalodért
haltak meg,
Uram.

 

 

Non habet

 

Az éjszaka, ha csöppekben,
mint kígyóméreg,
mint felkopaszodott erek a
csuklómon,
mint átálló ólomkatonák,
mintha-tükör-kitartás az ablakomon
a napfoncsor hátbaverésig.