szépbe szakadni véletlenül
zuhanni fekvőnyolcasba, kéjjel.
szeretkezni a szívsötéttel.
édes dinnyelét szürcsölni,
és combunkra csorgatni a levét.
maszatos kézbe fogni, és szélnek ereszteni
héjat, hajót, dunát.
élvezni, hogy sejtéseink és sejtjeink
semmibe úsznak el.
bízom a verebekben
kékbe borul a jegenyenyár, a tó
és a törzs most hasonul, vonatunk
a tájat egybemossa. a határok,
akár az érkezés, hanyagolhatók,
mindaddig, míg a kétes végpontok
közti rész kellemes. miféle partok?
milyen idők? nagy baj, lássuk be: jöhet,
de lesz némi előnyünk, míg utolér.
láttunk citromsármányt, tengelicet,
csuszkát, s ha ezek el is tűnnének,
a palatetőn, diófánk mellett
még mindig lesz csuriz, szökkenő veréb.
valamit csak számít ennyi szárny.
