• Vajna Ádám

Kasztília hercegnője

Kasztília hercegnője vagyok,
gyermekágyban haltam meg tizenhárom évesen.
A herceg – gyermekkori játszótársam,
később szerelmetes uram –
egy felhagyott bánya.
Megvigasztalni csak a termelés
újbóli beindítása tudná.
A termelés visszaállítása azonban
az államháztartást rendkívüli mértékben megviselné.
Kasztília ugyanis a tizennegyedik században
még nem az az áldott, édes, independens,
győztes, erős ország,
ahogyan ma mindannyian ismerjük.
Mondhatni olyan, mint egy felhagyott bánya.
Én, Kasztília bányaügyileg tájékozott hercegnője tehát
a kevésbé tőkeigényes külszíni fejtés pártján állanék.
Ilyenkor sajnálom csak igazán,
hogy Kasztília hercegnője vagyok,
és tizenhárom évesen haltam meg gyermekágyban.

A civilizáció definíciója

A puha, mohos talajon megkezdődik az ünnep,
a szakosztályi elnökgróf beszéde alatt túl kék egek nyílnak.

A nők szoknyájából a térd kivillog.
A férfiak disznók.

Nincsen kedvem seje-haj, mer’ elvitte a gólya,
Nem is hozta vissza azóta.

A kvízen sok kedves haszonállatot lehet nyerni,
de a civilizációról senki sem tudja,

hogy a politikai és tudományos diadalok végösszege.

Egy jó román pacallevesért odaadnám fél Erdélyt,

viccelődik Ciprian a ploiești tejesember,
és odaadja.

Lázár bácsi a frontról mesél,
háta mögött futóversenybe bonyolódik a polgárság.

Úgy-e, kedves gyermekeim, nektek mindegy,
akármelyik rendben beszéljek valamit elő?

Az utolsó napsugarak végignyalják a női térdeket,
lerágja kackiás bajszát az utásztized.

A feldúlt, mohos talajon lezárul az ünnep,
a lábnyomokban cselédrózsaszín kislányok nőnek.

• Deres Kornélia

Vesztő

A harmincas holtágon veszteglek.
Hullámok letiltva, nincs adás-
vétel.

El kéne érni a forrást, felkúszni
a szűkülő ereken, egy szétfolyó
íriszt követve. Kéken dereng.
Kinek a tekintetét loptad el?

Ez az élet vize, te hülye.

Ide tartok. Felfedni kintlévőségeim.
Árnak felfelé, kopoltyús álmokba
akadva. Nem könnyű menet.

A folyó végül egy barlang
száját mossa
ki.

Bent otthonos, kockázat nélküli sötét,
egó előtti földmozgás.
Feketére mázolt anyaseb.

• Deák Botond

bűnhődés

ha jobban megnézem
kicsit erőltetem magamban
akkor ez feladása vagy
elengedése annak, hogy
megérkezzem
mint egy könnyelműség
életre gyakorolt hatása
ami megaláz, aztán elesett
és kiszolgáltatott leszel
mint egy sorsára hagyott elítélt
az anyja kínjában
mikor megtörténik a végleges lemondás
az érzés átlényegülése

a palack

rendszeresítette, használta
azt a flaskát, lassan barnult
kopott, úgy mindenestül
kirakta, mikor beszélt
átlényegült; átlényegült
ő is ott mögötte
olyan meghatóak voltak úgy együtt
koszolódtak, roncsolódtak
mint a magatehetetlenség felé
folydogáló élet
a szomszéd néni besárgult
omladozó szobájában

a letisztulás

akkor abban a városban
minden zárva volt
a boltok, a templomok, a könyv-
tárak, nem is zavart az
téged, föl sem merült, hogy
jogot formálj rá
sétálóhidak voltak, kerti tó
és öreg fák, púpocskás
beton, sportpálya
miközben lassan megtudtad
milyen a lassú elmúlás, hogyan
kell hátat fordítani a világnak
nem beszélni róla, semmiképp
sem belefolyni, csak azt
a kis lényeget megtartani
hogy életben vagy, s ami
leképeződött benned az semmihez
sem fogható, egyszeri és
megismételhetetlen
mint a megértés pillanata

• Bíró József

ANTOINE de SAINT – EXUPÉRY … – , HOGY

válaszul szolgálat mégiscsak
fennen zászló
ugyanúgy
•

•
többnyire irgalmas égzengés
nem mintha
máskor

•

•

folyékony
tükörként

•

•

bizonyosság

FRANCIS PICABIA … – , HOGY

hírnökök nélkül kevesebb
könnyen lelhető mégis
figyelni kell

•

•

szellőztetve egészen más
mintha csak keservvel
újfent utána

•

•

kobaltkék
zakatolás

•

•

következtében

ALFRED HITCHCOCK … – , HOGY

ködbeszúrt madarakkal keringőzve
semmiről sem lemaradni
majdnem otthon

•

•

amikor nyilvánvalóan átalakul
durva tartalékposztó híján
szinte napra

•

•

jóllehet
kevéssé

•

•

hasonlít