Zsírpapír
(Juhász Ferenc halálhírére)
János nem bírja magát utolérni,
most kering hát maga körül, föld a nap
körül, és elvan, miként a borbély a
szakállas golyóval, közben meg kihull
a haja az emlékezetéből, így
időre van szüksége, hólapátra,
ami elolvad a kezével együtt,
mert máskülönben olyan értelmetlen
volna e föltámadás, felesleges
honfoglalás, újra csak büntetésből,
mint a sors könyvében a lapok közé
elhelyezett, preparált almalevél.
Retró
János a gyerek, ellopta szomszédjuk
karóráját, nem tudott vele boldog
lenni, nem bírta eldönteni, hova
dugja el, a pincébe, a padlásra,
aztán egy diótörő kalapáccsal
ráütött a karórára, jó mélyen
elföldelte, mint a döglött tyúkokat,
a szélpuskával lelőtt madarakat,
melyeknek megjelölte sírját, s hogy ne
legyen feltűnő, a karórának is
keresztet tákolt össze deszkalécből.
Karnevál
Lányomat és családját
látogattam meg,
nemrég költöztek
a régi bérlakásból
három emelettel
lejjebb,
egy tágasabba,
meg a lányom
holnap lesz kerek harminc éves,
elnéztem a képeket
a szekrény tetején,
volt anyósomat és apósomat
a volt feleségem társaságában,
az az érzésem támadt,
feltetováltatnám őket
a hátam közepére,
így ostorozva magamat,
a szüleimét és a
saját fotómat persze
sehol se találva,
akárcsak az előző
egyszobásban,
régi szomszédjuk mégis
kíváncsi volt,
lejött hozzám, míg
nyolcéves unokám
a barátnőjéhez készülődött
a karneválba,
lányom elengedte,
tegnap tiszta egyesre
sikerült a bizonyítványa,
aztán a jelmeze
amúgy is tavalyról
maradt,
nem sikerült
kinőnie