A szerelmes vers építészete
(The Architecture of a Love Poem)
Szerelem korlát, szerelem erkély
egy szemernyi vas szó, ami mindenhol látható még
a bevásárlólistákon is, a szennyesen, ami két tárgy között függ
egy e-mailben, bocsánatkérésben, egy gondolatban az időjárásról
ezekben a rozsdás szavakban, rozsdásodó gátakban
belégzés előtt. Állsz egy hideg reggelen
hideg, kék csillagokon, örvénylő kávéval,
látod a gyógyszertár oldalára
a Szerelem szót felírva cseresznyés-vaníliás ízű kurzív betűkkel,
mert ez az a hely, ahol egyszer egy szerelmes vers állt,
most egy szerelmes vers titkos felépítéséről
beszélek, a kupola kövületéről
rózsaszín épületekről, piros kötőjelekről és gondolatjelekről
és három piros pontról, te, második személy rózsaszín
redőnyökkel, te ki tudod nyitni egy körömmel,
mint egy adventi naptárat, hogy lásd a matricás jeleneteket,
az apartmanokat belülről: egy radiátor, egy csupasz kar,
két bögre önszántából hever az asztalon
A padlás elméje még mindig kitart odafent
meditatív víz
és a székek halkan beszélnek egymáshoz
Ez már csak rózsaszín törmelék, rímelő tégla, és egy tiltott erkély.
A szívnek olyan díszes liftje volt,
hogy már kezdett egy madárkalitkához hasonlítani
és egyszer a citrom-illatú ködben
közel a tavasz-zsenge fákhoz, hallottam két embert beszélni,
“most sárga csókformájú virágok, telefon virágok
hullanak ki a számból”
Most, hogy egy sor kék és fehér kockás épületekké áll össze
matematikai problémákká, amik nyolc emelet magasak
egy hosszú kirívó résszé, mint az ég elszennyeződése,
szennyes, főzéskor kiömlött foltok, benzin ingek
vesszők, elméletek, viták fiúkról és lányokról,
fiúkról és fiúkról, lányokról és lányokról
ezek mind kilógnak az ablakon, amit kinyitottál.
Fordította Ferencz Mónika